Harangszó, 1953 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1953-06-01 / 3. szám
9 ÚJ ARCOK Ügy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat. — Máté 5:16 Verőfényes vasárnapdélután; otthon a nyár, itt a tél kezdete. Vadonatfehérre festett templomunkban ünnepi istentiszteletet tart Apostol János lelkipásztor. Megjelent az újonnan konfirmált ifjúság —az Egyház új tagjai— és eljöttek eskütételre a legutóbbi közgyűlésen megválasztott presbiterek —az Egyház új tiszti viselői. A presbitereket Isten jelöli nemes szolgálatukra és az Ő rendelése szerint az emberek választják ki őket. Imádkozunk, hogy választásunk helyes legyen és a most beiktatott férfiak hasznos, Istennek tetsző munkát végezzenek az Egyházban az elkövetkező tizenkét éven át. Először ifj. Poór Imre, az újra megválasztott gondnok, majd az öt jelenlévő új presbiter: ifj. Erdei Lajos, Magyar József, Matolcsy Tamás dr., Nagyidai Mihály és ifj. Zammer Tamás teszi le az esküt. Jobb— és baloldalukra állnak az Egyháztanács megmaradó régi tagjai, és a gyülekezet őszinte örömmel és megelégedéssel látja, immár mily népes csoport fogja támogatni lelkészeinket az egyházvezetés és építés nehéz és felelősségteljes munkájában. (27 tagú már Brazíliai Magyar Eklézsiánk Egyháztanácsa!) Istentisztelet után mindnyájan lemegyünk az alsó terembe, ahol —mint minden hónap harmadik vasárnap ján— vallásos jellegű ünnepély lesz. Ma fiatal hitvallástevőink és imént beiktatott tisztviselőink tiszteletére szeretetvendégséget rendez az Egyház; a Nőszövetség tagjainak jóvoltából szépen megterített hosszú asztalok várnak minket. A lelkipásztor bevezetőszavai után Báthory László lelkész köszönti Egyházunk új tagjait s új tisztviselőit, majd meghatott szavakkal emlékezik meg otthonmaradt szeretteink iránt való kötelességünkről. Az ötödször három évre megválasztott gondnok szavait Matolcsy Tamás presbiter rövid beszéde követi; felolvassa a “Magyar Miatyánk” szövegét és, átnyújtva a kottát a lelkipásztornak, kéri, hogy az egyházi kórus tanulja meg ezt a gyönyörű éneket, melyet otthon a rabságban sínylődök énekeltek istentiszteletükön. A konfirmáltak közül a brazíliai születésű Minya Erzsébet Gyulay Pál egy költeményét mondja el; ifj. Ferencschitz Ödön hegedül; Barabás Sarolta és Hona nagyon érdekes és eredeti énekkettőssel lép föl; szívesen hallanók őket máskor is. A vasárnapiiskolás gyermekek is igen ügyesen szerepelnek: kis dalokat adnak elő a tiszteletes asszony vezetésével; “felsőbb parancsra” segítünk nekik mindnyájan, de e nélkül is megállnák helyüket. Közben kiki eléggé megéhezett, de sebaj, annál jobban fog esni a tea meg a finom sütemények (köztük valódi magyar “túróstáska” is), amiket szorgos női kezek cipelnek asztalainkhoz. Magyar muzsika zendül a hangszóróból, vidáman teázunk és beszélgetünk, közben tombolajegyeket vásárolunk, hogy a sok előkészített nyereménytárgynak is akadjon gazdája. Előbb még “amerikai árverés”—en jó áron elkel egy szép cserép virág és egy hatalmas torta, azután következik az alig várt “tombola”. Térítőkét, kézimunkákat, kötényt, sapkát, párnákat, vázát, elektromos konnektorokat, kutyát, elefántot (nem élőt!) és sok egyéb hasznos holmit nyernek a szerencsések, csak a hegedűt meg a zongorát nem hajlandók kisorsolni, pedig úgy láttuk, ezek is a nyereménytárgyak közt voltak. Leszállt közben a júniusban koránfeketedő brazil este, elénekelünk még egy zsoltárt, majd hazaszéled az ünneplő sereg az igazán jól eltöltött délután kellemes emlékével. (Rá-roly)
