Harangszó, 1953 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1953-04-01 / 2. szám
8 “Boldogok a tisztaszívüek” — idézte Apostol tiszteletes úr a Megváltó szavait a Hegyi-Beszédből, .... “mert ők az Istent meglátják”. És valóban, Isten meg is mutatta magát a természet csodás szépségeiben, — mely visszatükrözte Mindenhatóságát és szeretetét-mindazok részére, akik érezték az ö közelségét az Ev. Ref. Egyház május elsejei kirándulásán: a természet hatalmas templomában. Öserdö-szerü környezetben, egész félszigeten terül el a 9 alqueres (36 kát. hold) trópusi virágok és bokrok ezreivel festőién beültetett, magántulajdonban levő, meglepő szépen gondozott és tiszta park, ahová Poór Imre kurátor szívességéből 3 zsúfolt teherautóval érkeztek meg a kiránulás résztvevői. Az üdezöld, nyírott gyepszőnyegből fellángoltak a vörös szilek minden elképzelhető árnyalatban és virág-alakban, majd a manaca-fák tömegei a lila-szinek orgiáiban nyújtottak festői részleteket a természetszerető városiak csodálkozásra táguló szemeinek, hogy a következő pillanatban a sárga-szín harmóniájával ölelkezzék minden a friss és haragos zölddel. Növényparaziták és liánokkal borított árnyas fák alatt a domb egyik lejtőjén levő asztalokat gyorsan fehér abroszokkal terítették le a résztvevők, és izgatottan csomagolták ki a finom Falatokat, miközben a domb aljában körös-körül elterülő tavak erdöövezte ragyogó zöldes tükrében gyönyörködtek, ahol el-elsiklott egy karcsú vitorlás, vagy hirtelen elzúgott egy-egy vörös vagy azúr-kék rohamcsónak; az általa szántott fodros hullámvölgyben ezüstös-szinü vizi-sitalpakon bronzbö-iivé sütött sportolókkal. Az ózondús :iszta levegőben hirtelen a frissen sült “churrasco” innycsiklandozó illa:a áradt és egyre többen csoportosultak a higiénikusan megépített szabad tűzhely köré; lacipacsenye sütéshez. Ezalatt Poor Imre gondnok ur mosolygós arcával és igaz vendégszeretettel kinálgatta hozzá a söntés-barakэап a jeges sört és hűsítőket. A gyermekek rögtön szétszaladtak ás a különböző hintákon és tornaszereken csaptak igazi, tiszta-szivü, örvendező majálist. A tóparthoz vezető hosszú szerpentin utakon vidám kacagással rohantak le a vízhez a fürdeni vágyók és a gyerekhad most a csónakokat szállta meg nagy visítással és viháncolással. Az óriás parkban úgy szétszóródott mindenki, hogy csak az étvágyfokozó friss levegőben újra és újra falatozni kívánó gyomruk tudta őket ismét összeterelni, hogy utánna a legmulatságosabb játékokkal és tréfás dijak kiosztásával szórakozzanak. A “Parasztlakodalom” (casamento de caipira) humoros jelenetei harsogó kacagásra fakasztották mind a résztvevőket, mind a nézőket s ez utóbbiak közül sokan könyeztek, vagy fetrengtek a nevetéstől, a friss fűben. A szűnni nem akaró tréfáknak és jókedvnek alig lehetett az indulással véget vetni. Állandóan vissza-visszaszaladtak, hogy búcsúzóként még magukba szippantsák a gyönyörű kilátást és tiszta levegőt. Délután már a Terminus Hotel mondain közönsége is ott kint teázott és a közöttük levő magyar ismerősök megrökönyödve hallották, hogy mi az egész napot ott töltöttük. A kellemes nap sikerét és a hely nagyszerű magválasztását bizonyítja, hogy a búcsuzásnál mindenki azzal ostromolta Apostol tiszteleteséket, hogy mikor megyünk megint oda? Semmi esetre se várjon újabb május elsejéig, hanem rendezze meg minél hamarabb ebben a méltó környezetben az Ev. Ref. Egyház “garden-parti”— ját. Garantáljuk, hogy nem tud elég közlekedési eszközt szerezni, annyian fogunk tolongani! Tehát a Viszontlátásra! Dr. E. Valent MÁJUS ELSEJE - SETE PRAIAS
