Harangszó, 1952 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1952-11-01 / 2-3. szám
6 — Milyen vallásbelit? — Katolikusát. így is történt valóban: Szontagh Pál luteránus földesúr katolikus kápolnát emeltetett a birtokán, hogy az ispánja, meg még egy pár katolikus gazdasági embere lelki manna nélkül ne maradjon. Múltak az évek és öregedtek az emberek. Az öregedést kiki más formán bírja. Szontagh Pál bírta, mert aggkorára is makkegészséges, derűs ember maradt, de Ujfalussy ispán bizony nem bírta. Teljesen használhatatlan lett az öreg, el is betegesedett és oktalan intézkedéseivel igen nagy károkat okozott a gazdaságnak. A földbirtokos egy napon elhatározta, hogy ez így nem megy tovább. Lehívta a fővárosból unokaöccsét és leendő örökösét, Szontagh Antalt és meghagyta neki, hogy vegye át a gazdasági intézkedés hatáskörét. Menjen el a vén Ujfalussyhoz és közölje vele az emberséges örömhírt: nem kell tovább dolgoznia, gazdája a hosszú szolgálat jutalmául meghagyja teljes járandóságát életfogytiglan. Nagy volt a földesúr meglepetése, mikor még aznap, dúlt arccal, megroggyanó térddel bevánszorog hozzá az öreg Ujfalussy. — Hát maga nem az ágyban fekszik betegen? — Nem én, kegyelmes uram, mert feltéttettem magam kocsira, hogy idejöhessek. Hallom Antal úrtól, hogy mekkora szégyent tetszik velem csinálni. — Miféle szégyent? Hiszen meghagyom a teljes járandóságát. Mi itt a szégyen? — Hát hogy a cselédeknek ezentúl nem én parancsolok. Ezt a szégyent én nem viselem el, kegyelmes uram. — Nézze csak, Ujfalussy. Nem mondhatja, hogy nem voltam jó gazdája magának. A fiát kitaníttattam a magam pénzéin. A leányát felneveltettem a magam pénzén. Még a vallása szerint való kápolnát is felhúzattam magának a magam pénzén. Hosszú éveken át szemet húnytam, ha valami a kezéhez ragadt magának. Hát most már elég volt az áldozat, ebbe szépen nyugodjék bele. Ujfalussy ispán azonban revolvert húzott ki a zsebéből, azzal hadonászott elhűlt gazdája előtt: — Annyira nem nyugszom bele, kegyelmes uram, hogy ha ezt a szégyent meg tetszik velem tenni, én elkövetem a legnagyobb bűnt, amit buzgó katolikus ember elkövethet: agyonlövöm magam. Itt a helyszínen. Legyen botrány, én most már nem bánok semmit. Szontagh Pál megdöbbent. Látszott a képéből kikelt, dúlt öregen, hogy csakugyan megteszi, amivel fenyegetőzik. Mi az ördögöt csináljon vele? Hagyja magát zsarolni? Hirtelen gondolt egyet. — Jól van, édes fiam, üljön oda arra a kényelmes díványra, ott löjje agyon magát. De egyre figyelmeztetem. Kijelentem magának becsületszavamra, hogyha öngyilkos lesz, én magát luteránus szertartás szerint fogom eltemettetni. Az ispán meghökkent. Jó darabig •némán meredt a gazdájára, revolverttartó keze lelankadt. Akkor egyszerre sarkon fordult és kiment. Hazakocsizott a tanyájára. Még élt egy darabig. Szontagh Pál bőségesen ellátta mindennel. Akkor aztán meghalt, de természetes halállal. (Harsányi Zsolt — Jókedvű könyv) Kérjük hittestvéreinket, hogy ünnepi adományaikat már az ádventi vasárnapokon hozzák el és adják be Szent Eklézsiánk fenntartására. —o— Az év utolsó napján, december 31- én, szerdán este 8 órakor lesz az évzáró istentiszteletünk. — Annak végeztével a Református Nőszövetség kerti ünnepélyt tart. Az újévi ünnepi istentisztelet — jan. 1-én — délután 4 órakor lesz.