Harangszó, 1952 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1952-11-01 / 2-3. szám
Uj folyam, I. 2-3. szám. Säo Paulo, 1952, november-december. A Brazíliai Református Keresztyén Egyház belkörű közleményei HARANGSZÓ KARÁCSONYI ÉNEK A semmiségbe zúgott bele, hangtalanul s mégis rettentő zengéssel: — Legyen! Legyen világosság. És elindul útjára a Fény, a sugárzó erő, mindenek kezdete. Lépése az Idő, lábnyoma a Tér, itt-ott összetorlódik tűzzé sűrűsödve. Anyagot vajúdik. — Legyen! És elindulnak kimért pályájukra Napok, Holdak és Csillagok. És a végtelen Mindenség egy parányi porszemén, egy hülni kezdő tűzgolyó hamuján megszületik a legnagyobb Titok, az Élet. Ezer arca pompázó színes játék. De még valami hiányzik. — Teremtsünk embert képünkre és hasonlatosságunkra! És az anyagba a teremtés Lelke ömlik. Lassan csodálkozva nézi, meglátja, megérti a roppant nagy világmindenséget és a legparányibb atomot.. Öntudatra ébred. Péntek van, ember teremtetett. Az Ige testté lett: Dicsőít Téged, nagy égi Teremtő A mindenség nagy, szent dala, Az ég, a föld s a csillagok ezre... És látá Isten, hogy mindez jó. De mégis van egy átok a teremtésben. Lélek és anyag egyben, mindennél veszedelmesebb. Gonosz, számító értelme van, mohó vágya és könyörtelen akarata. Örök lázadását tűz, vagy özönvíz, nyomorúság, vagy halál meg nem törik. Csak egy javíthat rajta: Megszólal az Ige. Próféták ajkán zeng, visszhangja támad sok-sok em Az Ige testté lett. . . János, 1:14 befrí szívben. Egy nagy sötét éjszakában szörnyű tülekedés, értelmetlen harc közepette csak szállongó kis Szent János bogárkák fénye kegyes ősatyák élete. Gonosz a világ, roszszak az emberek. Emlékszel, hontalan Testvér? Mikor reszkettünk naponta az életért, éheztünk, sirattunk családot, hazát, és nem pislákolt halvány reménysugár sem. Ilyen lehetett az idők teljessége. És a legsötétebb éjszakában felragyogott a Bethlehemi csillag egy kis istálló felett, a mezőn angyalok kara zengett... Az Ige testté lett: Halld a mennyei Halleluját, Szerte zengi e drága szavát Krisztus megszületett, Én is emlékszem, Testvér! Mikor félve bújkáltunk, mint üldözött vad, más bűne, vagy a magunké miatt, pofon, rúgás, csalódás kergetett. Jöttek a hírek, csak vissza,vissza... testvér testvért, apát fiú elád... Gonosz a világ, rosszak az emberek. Hát hiába zengett ezer áldott ige, szent példa, szép tanítás? Nézd! Az Ige kenyér lett. Ajándék. Kis csomagban száll haza az otthagyott szerettetteknek. Baráthoz, ismerőshöz, idegen koldushoz, mindenkihez, mint őszinte meleg ünnepi jókívánság. Az Ige testté lett: Emberi szívekben, a tiédben is, zeng, dalol a szeretet élete, a legszebb himnusz a Karácsonyi Ének. Báthory László. Áldott karácsonyi ünnepeket s boldog új esztendőt kíván Ev. Ref. Eklézsiánk! “Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek és e földön békesség és az embereknek jóakarat!” Lk. 2:14.
