Harangszó, 1952 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1952-11-01 / 2-3. szám

Uj folyam, I. 2-3. szám. Säo Paulo, 1952, november-december. A Brazíliai Református Keresztyén Egyház belkörű közleményei HARANGSZÓ KARÁCSONYI ÉNEK A semmiségbe zúgott bele, hangta­lanul s mégis rettentő zengéssel: — Legyen! Legyen világosság. És elindul útjá­ra a Fény, a sugárzó erő, mindenek kezdete. Lépése az Idő, lábnyoma a Tér, itt-ott összetorlódik tűzzé sűrű­södve. Anyagot vajúdik. — Legyen! És elindulnak kimért pályájukra Napok, Holdak és Csillagok. És a végtelen Mindenség egy pa­rányi porszemén, egy hülni kezdő tűz­golyó hamuján megszületik a legna­gyobb Titok, az Élet. Ezer arca pom­pázó színes játék. De még valami hiányzik. — Teremtsünk embert képünkre és hasonlatosságunkra! És az anyagba a teremtés Lelke ömlik. Lassan csodálkozva nézi, meg­látja, megérti a roppant nagy világ­mindenséget és a legparányibb ato­mot.. Öntudatra ébred. Péntek van, ember teremtetett. Az Ige testté lett: Dicsőít Téged, nagy égi Teremtő A mindenség nagy, szent dala, Az ég, a föld s a csillagok ezre... És látá Isten, hogy mindez jó. De mégis van egy átok a terem­tésben. Lélek és anyag egyben, min­dennél veszedelmesebb. Gonosz, szá­mító értelme van, mohó vágya és kö­nyörtelen akarata. Örök lázadását tűz, vagy özönvíz, nyomorúság, vagy ha­lál meg nem törik. Csak egy ja­víthat rajta: Megszólal az Ige. Próféták ajkán zeng, visszhangja támad sok-sok em Az Ige testté lett. . . János, 1:14 befrí szívben. Egy nagy sötét éjszaká­ban szörnyű tülekedés, értelmetlen harc közepette csak szállongó kis Szent János bogárkák fénye kegyes ősatyák élete. Gonosz a világ, rosz­­szak az emberek. Emlékszel, hontalan Testvér? Mi­kor reszkettünk naponta az életért, éheztünk, sirattunk családot, hazát, és nem pislákolt halvány reménysu­gár sem. Ilyen lehetett az idők teljessége. És a legsötétebb éjszakában felra­gyogott a Bethlehemi csillag egy kis istálló felett, a mezőn angyalok kara zengett... Az Ige testté lett: Halld a mennyei Halleluját, Szerte zengi e drága szavát Krisztus megszületett, Én is emlékszem, Testvér! Mikor félve bújkáltunk, mint üldözött vad, más bűne, vagy a magunké miatt, po­fon, rúgás, csalódás kergetett. Jöttek a hírek, csak vissza,vissza... testvér testvért, apát fiú elád... Gonosz a világ, rosszak az embe­rek. Hát hiába zengett ezer áldott ige, szent példa, szép tanítás? Nézd! Az Ige kenyér lett. Aján­dék. Kis csomagban száll haza az otthagyott szerettetteknek. Baráthoz, ismerőshöz, idegen koldushoz, min­denkihez, mint őszinte meleg ünnepi jókívánság. Az Ige testté lett: Emberi szívekben, a tiédben is, zeng, dalol a szeretet élete, a leg­szebb himnusz a Karácsonyi Ének. Báthory László. Áldott karácsonyi ünnepeket s boldog új esztendőt kíván Ev. Ref. Eklézsiánk! “Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek és e földön békesség és az embereknek jóakarat!” Lk. 2:14.

Next

/
Thumbnails
Contents