Harang, 1991 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1991-02-01 / 2. szám
Cserkészek állnak sorfalat tést megtagadni nem állt az egyház érdekében. Az ide vonatkozó kánonjogi rendelkezések egyik paragrafusa öngyilkosság esetén is megenged bizonyos egyszerűbb formájú egyházi temetést abban az esetben, ha bizonyítható, hogy az illető „nem beszámítható állapotban” vetette el magától életét. Bakay Lajos professzor e célra kiállított hivatalos orvosi bizonylata lehetővé tette ezt a megoldást, csak a szertartásokat nem maga a hercegprímás, hanem Witz Béla prelátus, a Bazilika plébánosa végezte. (Ápr. 5-én de. 10 órakor a budavári koronázótemplomban mutatta be az engesztelő szentmiseáldozatot az elhunyt miniszterelnök lelkiüdvéért.) Ravatala az Országház Háború és Teleki utóélete_____ Míg az ország az elrendelt nemzeti gyász napjait élte, a Jugoszlávia elleni német agresszió előkészületei befejeződtek, és 6-án hajnalban megkezdődtek a hadüzenet nélküli hadműveletek. A magyar csapatok a gyenge jugoszláv ellenállást leküzdve, néhány nap alatt birtokba vették Bácskát, a Baranyai háromszöget és a Muraközt. Az április 7-i temetésen Bátdossy, az új miniszterelnök mondott gyászbeszédet az Országház kupolacsarnokában a ravatalnál. Teleki válságos időkben és rejtélyes körülmények közt bekövetkezett halála (egyes feltételezések szerint Telekit a németek tették el láb alól) nagymértékben fordította a közfigyelmet az elhunyt egyénisége, élete, tevékenysége, elgondolásai felé. Egyik legközelebbi tanítványa és bizalmas munkatársa, az általa alapított Államtudományi Intézet igazgatója, Rónai András így jellemezte Telekit visszaemlékezéseiben: „kis termetű, szikár ember volt, és súlyos orvosi műtéteken esett át (csak egy veséje volt pl.!), de szívós és kemény maradt. Fizikumát céltudatosan edzette, igen egészséges életet élt, különös gondot fordított arra, hogy izmai és idegei mindig rendben legyenek... Jól is aludt és tiszta volt mindig a feje”. Állandó mozgási kedv jellemezte, „keményen kopogó gyors léptei, a lépcsőket 50 évével is kettőzve lépő mozdulatai éppoly jellemzőek voltak, mint fantáziájának szüntelenül élénk működése.” Teleki „mindig nyugodt biztonsággal és határozottsággal döntött a legnehezebb pillanatokban is, józanul, minden érzelmi felindulás nélkül.” Rónai szerint egész magatartását „minden földi bajon felülemelkedni tudó bölcs derű” jellemezte. A Teleki által alapított Magyar Szociográfiai Intézet igazgatója, Krisztics Sándor emelte ki, hogy Teleki nem politikus, hanem moralista módjára szemlélte a magyar közéletet, ezért fogták el kínzó kételyek a nemzet jövője felől. Preszly Elemér, aki részletes tanulmányt szentelt Teleki Pál lelkivilágának, azt tartotta tragikusnak, hogy Telekinek nem volt kivel megosztania kínzó problémáit- egyedül érezte magát egész életében. Teleki vallásosságának Witz egész tanulmányt szentelt. A szentmisehallgatást szigorúan és komolyan vette Teleki, még hivatalos utazásait is úgy intézte, hogy elmehessen szentmisére is. A misén a sanctustól az áldozásig mindig térdelt. Nem volt gyakori áldozó, de húsvéti gyónását és áldozását mindig különös áhítattal végezte. Gyakran tartott igen komoly lelkiismeret-vizsgálatot. Naponta imádkozott. Halottaiért szentmisét mondatott, és azon részt vett. Nem tudott gyűlölni; a szeretet vezérelte. Kultuszminisztersége és miniszterelnöksége idején így nyilatkozott a vallásról: „A HIT MA LEGERŐSEBB VÁRUNK”. A Református Élet című lap kifejtette, hogy tette nem öngyilkosság, hanem hősi önfeláldozás volt. Mint tanár elsősorban gondolkodásra akart tanítani: megengedte a vitát. Óráira lelkiismeretesen készült, rendszeresen szemléltetett, de szigorú vizsgáztató is volt. Tanítványaitól komoly anyagismeretet és tájékozottságot kívánt; a tehetségeseket támogatta a protekciósokkal szemben. Órák hosszat foglalkozott egy-egy tanítványával. Nemcsak a tudományos utánpótlásról gondoskodott, hanem speciális képzettségű szakembereket nevelt az állami adminisztráció különféle ágazatai számára is. A tanításnál is fontosabbnak tartotta a nevelést, a példamutatást. Mikor másodízben vette át a miniszterelnökséget, kijelentette: „ott is tanító bácsi fogok maradni - az osztályfőnöki könyvvel és nádpálcával is.” Számára a tudomány nem volt elefántcsonttorony: hatalmas tudását „a nemzet szolgálatába állította”. Úgy nyilatkozott, hogy „tudomány és politika éppenséggel nem ellentétes fogalmak, a szakértelem talán mégis inkább használ, mintsem árt a vezetőknek. Es különösképpen így van ez a földrajzzal, amely egyre kevésbé választható el a világ nagy kérdéseitől.” A legszintetikusabb tudománynak tartotta a földrajzot. Halálának éve Széchenyi születésének 150. évfordulója volt. Széchenyi „magyar fajért aggódó” szelleme reprezentánsának Telekit jelölték meg, s sok publikáció látott napvilágot ebben az évben a Széchenyi-Teleki párhuzamról, melyek a „legnagyobb magyar” mellett Telekit a „legmélyebb magyarénak nevezték. Teleki politikájának, halálának nácizmusellenes értelmezése sok embert figyelmeztetett s tartott vissza a politikai jobbrafordulástól, a német érdekek kritikátlan kiszolgálásától. Végül csak zárójelben egy szomorú körülmény érdemel említést: 1983-ben Teleki Gézán, Teleki Pál professzor fián is beteljesült a család tragédiája: öngyilkos lett, miután előbb feleségével végzett... (Teleki Pál életéről, jelleméről, vívódásairól, haláláról bővebben lásd: Tilkovszky Lóránt: Teleki Pál titokzatos halála. Bp. Helikon Kiadó 1989.) DEÁK KRISZTINA HARANG 25
