Harang, 1991 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1991-02-01 / 2. szám
A hívők és hitetlenek megoszlása Keresztények 32,4 % Mohamedánok 17,1 % Hitetlenek, ateisták 21,3 % Zsidók 0,4 % Hinduk 13,5 % 6,2 % Különböző törzsi és természeti vallások 9.2 \ Ki az igazi keresztény? • A nyolcvanas években világszerte naponta 64 ezer keresztény született. 1985-ben másfél milliárd keresztény élt a Földön. Az ezredfordulóra ez a szám már több mint két milliárd lesz. A kereszténység a legnagyobb világvallás. A hitetlenek és ateisták száma sem vetekedhet vele. A World Christian Encyclopedia becslése szerint minden harmadik ember keresztény. Az Encyclopedia ebből arra a következtetésre jut, hogy a 20. századra a történelem legelterjedtebb vallása a kereszténység lett. Úgy tűnik, Jézus felhívása: „... tegyétek tanítványommá mind a népeket” (Máté - 28:19) - valóra vált. A világ 223 országában a lakosság kétharmada, 100 országban pedig 90%-a keresztény. Vegyük sorra azokat az országokat, amelyeket keresztényeknek nevezünk. Köztük van Kanada és az USA, ahol pedig figyelemre méltó a zsidó, buddhista és mohamedán közösség szerepe is. A legtöbb európai országot is kereszténynek mondhatjuk, bár a megkereszteltek száma itt nem növekszik. Kelet-Európa is túlnyomóan keresztény. A kommunista ideológia bukása utáni hitbéli űrt az elkövetkező években bizonyára egy újfajta keresztény vallássoság fogja betölteni. A Szovjetunió a sok évtizede ateista-kommunista uralom alatt is megőrizte kereszténységének alapelemeit. Szakértők becslése szerint az ország lakosságának több mint egyharmada keresztény. Egész Közép- és Dél-Amerika, valamint Ázsia egyes részei is kereszténynek minősülnek. Az utóbbi időben leginkább a harmadik világ országaiban terjed ez a vallás. Ha csak a számadatokat vesszük figyelembe, a világon sok ország számít kereszténynek. A kérdés csak az, melyik a legkeresztényibb nemzet? Általában azt tekintjük kereszténynek, aki tagja az egyháznak. A népszámlálásoknál például megkérdezik, hogy ki milyen vallású. És már az is kereszténynek számít, aki megkeresztelkedett. De ahhoz, hogy igazán kereszténynek tekinthessünk valakit, már mértékkel kell mérnünk. A lexikonok meghatározása szerint is az igazi,keresztény Krisztus követője. Jézus mondta: „Aki nekem szolgál, az engem kövessen...” (János 12:26) Mit jelent pontosan követőnek lenni? Milyen az a nemzet, amely valóban Jézus nyomában jár? Jézust követni annyit jelent, mint tanítványnak lenni, és az életben gyakorolni azt, amit a Mester tett. Aki Jézust követi, az az ő példája nyomán gondolkodik és cselekszik. A nemzetek egyénekből állnak. Ha egy nemzet valóban keresztény, akkor tagjai egyénenként is azon fáradoznak, hogy azt tegyék, amit ő tett és tanított. Ha a kereszténységet azzal határozzuk meg, hogy az emberek valóban Jézust követik, akkor az egész világon nem találunk egyetlen olyan nemzetet sem, amely kereszténynek nevezhető. A mindennapi életben Jézust követni persze nehezebb, mint kereszténynek vallani magunkat. Jézus így figyelmeztette tanítványait: „Miért neveztek engem uratoknak, ha nem teszitek azt, amit én mondok?” (Lukács 6:64) Nem elég, ha hisszük, amit Jézus mond, hanem aszerint is kell cselekednünk. Mi az, amit Jézus a kereszténységhez megtért embertől elvár? Mértékadó válasz erre a kérdésre a hegyi beszéd. „Nem jut be mindenki a mennyek országába, aki mondja nekem: Uram! Uram! Csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát.” (Máté 7:21) Jézus figyelmezteti híveit arra, hogy követése nem csekély lelki megterhelést jelent: „Aki követni akar, tagadja meg önmagát, vegye fel keresztjét minden nap és úgy kövessen.” (Lukács 9:23) „Aki nem veszi fel keresztjét és nem követ, nem lehet a tanítványom.” (Lukács 14:27) Jézus Krisztus megmondta, hogy az ember helyezze Istent mindenek fölé - még saját élete fölé is. „Meg van írva: nem csak kenyérre él az ember, hanem minden tanítással is, amely az Isten szájából származik” (Máté 4:4) Jézus szavai szerint a keresztény ember elsősorban az örök életre törekszik és csak azután arra a mindennapi életre, amivel a legtöbben törődnek. „Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek!” (Máté 6:33) Akkor Isten megadja azt is, ami az emberi élet mindennapjaihoz szükséges. A kapzsiságtól is óvja Jézus a tanítványait: „... mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete...” (Lukács 12:15) Jézus látta, hogy ezt a fontos keresztény tanítást kortársai is megszegték. Az egyes emberek, a nemzetek fontosabbnak tartották a földi létért való küzdelmet, mint a részvételt az Isten eljövendő világáért folyó harcban. Ma is ez a kereszténység alapkérdése. Népek, akik kereszténynek vallják magukat, szolgáivá válnak a maguk problémáinak. Képzeljük el, milyen lenne, ha Krisztus meglátogatná a világ népeit. Arra következtetne abból amit látna, hogy egyetlen nép sem érdemli meg a keresztény jelzőt. Szemtanúja lehetne a szegények hátrányos megkülönböztetésének, annak, hogy elveszett lelkek életcél nélkül kószálnak az utcákon, látná a kapzsiságot és gátlástalanságot, a brutalitást, a vérontást, a kizsákmányolást, a kíméletlenséget és az önzést. Országokat láma, amelyek háborúval tesznek tönkre más népeket. Látván a politikai, szociális és szellemi bűnök végeérhetetlen sorát, Jézus ma ismét szenvedne és csalódna. Ahogyan a zsidó próféta, Ézsaiás mondta: „Látta mindezt az Úr és fájt a szíve, hogy nincs igazság...” Jézus Krisztus ma hazátlan idegen lenne a földön, mert nem találna igazán keresztény nemzetet. Talán sejtette mindezt előre, amikor így szólt: „Az én országom nem ebből a világból való.” (János 18:36) (Klar und Wahr) HARANG 15
