Harang, 1991 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1991-01-01 / 1. szám

Bűn volt-e az öngyilkosság a Biblia korában? Nyilván erre a kérdésre a válasz egyér­­slmű kell hogy legyen. A tízparancsolat­­ól a hatodik, amelyik kimondja, hogy: íe ölj, mindenfajta gyilkosságra, tehát az ingyilkosságra is vonatkozik. Csakhogy a lolog mégsem ilyen egyszerű. Mind a izentírásban, mind az Újszövetség kény­eiben találhatunk példát az öngyilkos­ágra, egyáltalán nem elítélő hangnemben megfogalmazva. A Szentírás 5 helyen em­­íti az öngyilkosságot. Az első esetet Gi­­leonnak, Izrael hős hadvezérének fiánál, íbimelechnél találjuk, aki Tébéc ostro­mánál súlyosan megsebesül, mert egy sszony a várból egy kézi malom kövét óbja rá. A sebesült azonnal hívja fegy­­erhordozóját, hogy szúrja le, nehogy azt mondják, egy asszony gyilkolta meg. És a egy verhordozó teljesíti ura parancsát. A második és harmadik eset hasonló hhez. Sault, Izrael királyát a harcban az jászok súlyosan megsebesítik. Erre kéri egyverhordozóját, hogy ölje meg, ne­­iogy az ellenség kezébe kerüljön, de ez iem meri megtenni, erre maga dől a kard­iba, mire a fegyverhordozó is öngyilkos Az itt ismertetett gondolatmenetből ki­indulva Arthur J. Droge bibliakutató sze­rint Pál apostol rejtélyes halála is öngyil­kosságra utal. A feltevést arra alapítja, hogy Augustinus előtt az öngyilkosságot a zsidóság és a kereszténység nem tekin­tette bűnnek, bizonyos körülmények kö­zött. Csak Augustinus kora után alakult ki a félreérthetetlenül egységes és elítélő ma­gyarázat az élet önkéntes feladásával kap­csolatban. Pál feltételezett öngyilkosságára utal a fillipiekhez írt levelének szövegéből a kö­vetkező rész: Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség hogy melyiket válasszam, nem tudom. Ugyancsak az ön­­gyilkosságra utal Pál második levele a ko­­rinthusiakhoz egyik mondata: De bizako­dunk és inkább szeretnénk kiköltözni a testből, és hazaköltözni az Úrhoz. Pál magatartása az öngyilkossággal kapcsolatban egyáltalán nem volt szokat­lan a maga korában. Musonius Rufus ró­mai sztoikus filozófus szerint aki életével számos embernek használ, annak nincs joga, hogy a halált válassza, hacsak halá­lával nem használ vele megfelelő számú embernek. Pál halála nem tisztázott. Érdekes, hogy milyen kevéssé ismert egy olyan ember­nek a sorsa, akit a kereszténység alapító­jának neveztek. Elérkezett valaha is Ró­mába? Odavitték-e, hogy bíróság elé állít­sák? Kiengedték? Kivégezték? Öngyilkos lett? Minden lehetséges... DOMÁN ISTVÁN esz. A negyedik eset Dávid király korábbi inácsosáról Áhitófelről szól, aki elpártol z uralkodótól és lázadó fiát, Ábsálomot ímogatja. Amikor Ábsálom úgy dönt, ogy nem fogadja el Áhitófel tanácsát, kkor ez felakasztja magát. Az ötödik eset 'imrié, egy izráeli katonatiszté, aki ösz­­zeesküvést szőtt királya, Éla ellen és aeggyilkolta. De csak néhány napig ural­­odhatott, mert a hadsereg megtagadta ne­­:i az engedelmességet és ellene fordult. Emikor Zimri látta, hogy a katonák elfog­yják a fővárost, felment a királyi palota árnyába és magára gyújtotta azt. Tulajdonképpen egy hatodik példát is ehetne hozni az öngyilkosságra, és ez iámson halála Gázában, a filiszteusok implomában, miután megvakították. De z már több mint öngyilkosság Az Újszövetségben egyetlen világos mgyilkosság leírását találjuk. Júdás lelki­­smeret-furdalástól mardosva felakasztja lagát. A szövegben itt sem látunk utalást rra, hogy ezt magát bűnnek tekintették olna. Jézus halálával kapcsolatban sem mik ki az evangéliumból, hogy heroikus rártíromság példájának, avagy öngyil­­osságnak fogható fel. János evangéliu­mában ugyanis azt olvashatjuk: azt mondták a zsidók: Talán megöli magát, ogy ezt mondja: Ahová én megyek, oda i nem jöhettek?’ Tertullián Jézus halálát öngyilkosság­ént írta le. Augustinus (354-430) felis­merte, hogy Jézus szelleme, nem az aka­­ata ellenére hagyta el a testét, hanem az karatéval, és úgy is történt, ahogy és ami­­or akarta. Maszada látképe a háttérben a Holt-tenger A római tábor romjai A vár romjai (részlet) (Korda Edit felvételei) A római uralom alatt élő zsidó nép i. e. 66- ban kétségbeesett lépésre szánta el magát. A zelótáknak nevezett, nemzeti önállóságra tö­rekvő csoport vezetésével fellázadtak a meg­szállók ellen. Az eleve kudarcra ítélt próbálko­zás utolsó életben maradt résztvevői a Holt­tenger melletti Maszada hegyi erődbe vették be magukat, és három évig védekeztek egy Eleá­­zár nevű galileai férfi vezetésével. Mikor már biztosnak látszott az erőd eleste, korábbi foga­dalmukhoz híven - hogy ne kerüljenek rabszol­gaságra -, tömeges öngyilkosságra szánták el magukat a védők. A férfiak előbb leölték az asszonyokat és a gyerekeket, majd magukkal is végezlek. Mindössze két asszony maradt életben a pusztulás tanúiként. A felkelés elbu­kott, az erődöt a rómaiak lerombolták. HARANG 53

Next

/
Thumbnails
Contents