Harang, 1991 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1991-01-01 / 1. szám
NÉPEK ÉS VALLÁSOK filozófia, az orvostudomány és a tantrairatok kara. A szerzetesek életkörülményei nagyon eltérőek voltak. Magyarázható ez részben az egyes szekták eltérő szokásaival és szabályaival - így a vörös lámák kevésbé szigorú körülmények között éltek, mint a reformált sárga lámák -, de magyarázható azzal is, hogy a lámaista egyház általában nem tiltotta tagjainak a vagyonfelhalmozást. A kolostorok hatalmas vagyonnal rendelkeztek, aminek egy részét rang és funkció alapján elosztották a szerzetesek között. A főpapoknak jelentős összeg jutott, így ők többemeletes házakban lakhattak, szolgákat tarthattak. Az ellenpólusban azoknak a szerzeteseknek a tömege volt, akik szegénységi fogadalmukat akkor sem szeghették meg, ha akarták. Anyagi körülményeik annyira rosszak voltak, hogy kényszerűségből munkát kellett vállalniuk, még akkor is, ha a kolostorokban kaptak szállást és bizonyos alapellátást. Javított helyzetükön a koldulás is, amit a buddhista vallás kötelezően ír elő szerzetesei számára. A rossz anyagi körülmények között élő szerzetesek - elhivatottságukat nem növelte, hogy többnyire kényszerből váMahakala isten festett terrakotta szobra Tibetből, a 18. századból. A fején bőrnyúzó kés, a kezében koponyából készült csésze látható lasztották ezt a pályát - gyakorta hanyagolták el vallási kötelességeiket. Fegyelmezésükre a vallási és rendi követelmények nem voltak elegendőek, ezért elöljáróik szigorúan megtoroltak minden kihágást. A büntetések fokozatai a bűnbánattól a pénzbüntetésen és a korbácsoláson keresztül a rendből való kizárásig terjedtek. A laza vallási fegyelmet látva, utóbb sok európai utazó jutott téves következtetésekre a lámaista hittel kapcsolatban. Egyetlen példát említve: többségük félreértette az imamalmok használatát. Ezek a más vallásokban ismeretlen szerkezetek - méretük a kézben tarthatótól a hordó nagyságúig terjedt - bensejükben papírra írt imákat, fohászokat tartalmaztak. Úgy tartották, ahányszor megforgatták a tengelyük körül e malmokat, annyiszor „mondták le” a leírt imát. Miután pedig az utazók azt látták, hogy szerzetesek és hívők még beszélgetés, járás közben is imamalmukat forgatják, úgy vélték, ebben az országban még imádkozni is lusták. A magyarázat persze máshol keresendő. A tibetiek gyakran és elmélyülten imádkoztak, és az imamalmokat éppen akkor használtak, amikor nem volt módjuk imádkozni, így is növelni akarták égbe küldött fohászaik számát. A lámaizmus - a kereszténység torzképe Amikor a tanulmányok a dalai lámát pápának, főpapjait püspöknek nevezték, olyan hasonlóságra utaltak, melyeket nem lehet egyszerűen a véletlen számlájára írni. Már Cong Kapa történetében is fölbukkant egy nesztoriánus keresztény, ám a kereszténységnek a lámaizmusra gyakorolt hatását sokan régebbi időkre vezetik vissza. Szerintük Tamás apostol indiai útja és az ókereszténység eleve befolyásolta a buddhizmus alakulását, később a nesztoriánusok folyamatosan közvetlen kapcsolatban voltak Tibettel. Továbbá ismert, hogy a középkor folyamán keresztény szerzetesek jutottak el Lhaszába, ám ekkorra már a hasonlóság annyira szembetűnő volt, hogy egy jezsuita a következőket írta feljegyzéseiben: A lámaizmussal a katolikus egyház torzképét alkotta meg a sátán. A hasonlóságok valóban elgondolkodtatóak: a távol-keleti vallások közül egyedül a lámaizmusnak van szigorú hierarchián alapuló egyházi rendje. Rokon vonások mutathatók ki az oktatásban, hogy kolostori iskolákban, majd egyetemi szinten folyt a képzés. A lámaista szerzetesek is szegénységi, nőtlenségi, önmegtartóztatási fogadalmat tettek, a papokat fölszentelték. A vallás ismerte a szentek tiszteletét, élettörténetüket rendszeresen olvasták, szentképeik, szobraik a templomokat díszítették. A templomokon főoltár állt, a hívők előtte térdepeltek, falain a képek és szobrok mellett fogadalmi ajándékok, zászlók függtek. A papok rangjuk szerint egyszerűbben vagy díszesebben öltözködtek, a főpapok fejükön püspökszerű kalapot viseltek, a nagyobb lámáknak még pásztorbotjuk is volt. Az istentiszteleteken tömjént és szenteltvizet használtak, a szertartás során volt áldás, litánia, közös imádkozás, éneklés, csengetés és harangozás, de ismert volt a körmenet, a böjt, a gyónás, a bűnbánat, még a rózsafüzér is. Az újjszülötteket egyfajta keresztelő jellegű szertartásra vitték a szülei, a halottakért imát mondtak. S a hasonlóságok sora még folytatható lenne. Összességében azonban a lámaizmus a keleti vallásokhoz áll közelebb. Jellegét a bontól öröklötteken túl alapvetően a buddhizmus eszmerendszere határozza meg. Tibet napjainkban nem önálló állam, 1951-től a Kínai Népköztársasághoz tartozik. Lakói már többször megkísérelték függetlenségük kivívását, nem riadtak vissza a fegyveres felkelésektől sem. Politikai mozgalmuk élén az üldözött, de befolyásukat nem vesztett lámák állnak. Tibet megszállása után nem sokkal a dalai láma elmenekült az országból, s még jelenleg is emigrációból irányítja népe függetlenségi harcát. Az országban maradt viszont a pancsen láma. Együttműködését a kínai kormánnyal különféleképpen ítélik meg. VÉGH A Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Múzeumban (Bp. VI., Andrássy út 103.) a buddhizmus művészetét bemutató sorozat keretében kiállítás látható a lámaista szobrászat remekeiből 48 HARANG
