Harang, 1991 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1991-01-01 / 1. szám
KINCSES MAGYARORSZÁG Berhida (Berénhida) falu gótikus kis templomát annyira szeretem, hogy a földrengés után - igaz, arrafelé vitt az utam - külön elmentem megnézni, hogy vajon nem lett valami baja? A nemrég megjelent VIA REGIA HUNGÁRIÁÉ című kis könyvemben is szerepel a berhidai templom, bár úgy érzem, abból nem tűnik ki, érzelmileg milyen közel áll hozzám. A jegyzeteket előkeresve - ez a följegyzést találtam a falu templomáról: „A falu főutcájának térré szélesülő középső részén álló egyhajós, tornyos, karzatos, a nyolcszög három oldalával záródó szentélyű templom későromán, XIII. század végi, amelyet a XIV. század végén gótikus stílusban alakítottak át. A torony alatti kapuja 1638-ból való. A szentélyt a hajótól csúcsíves diadalív választja el. A hajót a keresztboltozat két részre osztja. Az egyik, a keleti keresztboltozat záróköve - amelyik egy háromszögletű pajzs, benne egy hold látható hatágú csillaggal -, azért érdemel figyelmet, mivel azt jelzi, hogy a Hunt-Pazman (Hont-Pázmány) nemzetség valamenyik tagjának címerével van dolgunk. Ha ez így van, akkor Hont-Páz - mány nembeli László, veszprémi püspök (1358-1372) építkezett Berhidán, amit annál inkább megtehetett, mert a falu a veszprémi püspökség birtoka volt.” A fenti jegyzetből az elején említett indokok bizony nem derülnek ki. A magyarázatért - miért is szeretem ezt a kis templomot - egy kicsit messzebb kell mennem, s Van Gogh egyik híres festményét kell felidéznem egy rövid időre. Az auvers-i templom című képét életének utolsó hónapjaiban készítette, eléggé tépett elmével. (Csakhogy a zárt és tiszta kompozíció, a színek ebből nem sokat árulnak el. Persze a patológus számára ez a kép - a többivel együtt - mást jelent és jelez.) Tájkép ez a festmény, oda sorolandó, csakhogy milyen tájkép! „Megindultságunk abból fakad - írja René Berger -, hogy felfedezzük a szerény falusi templom leple alatt megbújó fantasztikus világot.” A fenti néhány sort kölcsönvéve, merthogy egyformán szeretem Van Gogh festményét és ezt a kis templomot, vagyis ezt a két gótikus „lenyomatot”, azt is mondhatom, hogy „megindultságunk” abból fakad, Ha megállsz előtte -ha megállsz mögötte hogy felfedezzük a szerény falusi templom leple alatt megbújó „többszólamúságot”. Itt, ha megállsz előtte, ha megállsz mögötte, „gótikus lélegzetet” lehet venni, többszólamú éneket hallani. Mintha ezt mondaná jelezné a tornyon lévő két kereszt is, SZÖVEG ÉS KÉP: MÓSERZOLTÁN
