Harang, 1991 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1991-01-01 / 1. szám
A történeti kutatások azt valószínűsítik, hogy mostani időszámításunk kezdete előtt 7 és 5 között született Jézus. Ez az eltolódás abból adódott, hogy a mi időszámításunk alapjait csak a IV. században vetette meg egy Dionysus Exiguus nevű szkíta származású római szerzetes. O a mi időszámításunk atyja, aki a régi római időszámítás alapján számolt vissza Jézus születésére. Az Exiguus név szerzeteshez illő szerénységi jelző, azt jelenti, hogy törpe. Pedig ennek a Dionysiusnak emberileg van mivel büszkélkednie a történelem ítélőszéke előtt. O hozta létre a Liber cononum című gyűjteményt, mely a korábbi zsinatok végzéseit gyűjtötte össze. Másik neves könyve a Liber decretorum című gyűjtemény, mely a 384 és 498 között kelt pápai ügyleteket tartalmazza. A két gyűjteményt összefoglaló néven, Dionysiano néven ismeri az egyháztörténelem. Ez a híres római pap a mai időszámításunk alapjait Húsvéti könyvében (Liber de peschat) vetette meg. Ebben az éveket nem Diocletianus császártól, nem is Róma alapításától számolta, hanem „Ab incamatione Domini”, vagyis Urunk megtestesülésétől. Szerinte a régi római időszámítás szerint Ab Űrbe condita, vagyis a Város (Róma) alapításától számított 754. év március 25-én született Jézus. Dionysius Exiguus rosszul számolt... Sokáig idegenkedtek is ettől az időszámítási módtól. A X. századig még a pápák sem igen használták. Nagy Károly népszerűsítette először és a középkor későbbi szakaszában lassan általános lett ez az időszámítási rendszer. Érdekes viszont, hogy Krisztus születésétől visszafelé csupán a XVIII. század végétől kezdték számítani az éveket. Ez az időszámítási rendszer ma általános a világon. A napév 365 nap, hat óra, 9 perc és 9 másodperc. Ezt a Hold ciklusain alapuló hónapokkal nagyon nehéz maradék nélkül elosztani. A napév és a holdév között mintegy 11 nap eltérés van. Ezt már ősidőktől fogva szökőhónapok beiktatásával próbálták kiküszöbölni, melynek első rendszerét talán Hammurabi óbabiloni király (i. e. 1728— 1686), Ábrahám kortársa alkotta meg. Julius Caesar - kikérve a csillagászok tanácsait - azzal próbálta kiküszöbölni az újra és újra jelentkező eltéréseket, hogy bevezette a 365 napos évet és időszámításunk kezdete előtt 46-tól minden negyedik évhez egy szökőnapot toldott, így viszont a valóságosnál 11 perccel és 4 másodperccel hosszabb az év. Ez 130 év alatt 1 napot tesz ki. Az eltérés a valóságostól a XVI. századra már 10 nappá halmozódott. 1578-ban azután XIII. Gergely pápa elhatározta a naptárreformot. Lilius Aloysius perugiai egyetemi tanárt bízta meg a naptár kijavításával. A tudós javaslatából 1582-re lett törvény. A határozat éretelmében 1582. október 4-e után 15-ét írtak, de a napok sorrendje nem változott. A jövőre nézve viszont Muzulmán tekercsnaptár 1810-ből. A felső vízszintes sorok a hónapokat és a napokat jelzik. A függőleges oszlopok megadják a pirkadás, a napfelkelte, az esti imádság és a napnyugta időpontját. KRISZTUS UTÁN 1991 Új évet írunk, új naptárba kezdjük róni feljegyzéseinket. Ránk köszöntött az 1991. év ,,Krisztus születése után”, és ezzel századunk utolsó évtizedét kezdjük el. De vajon tényleg 1991 évvel ezelőtt született Jézus? HARANG 31
