Harang, 1991 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1991-01-01 / 1. szám

Albániából jöttem,

Apollónia i. e. VI. századi korinthoszi romjai között

Kruja -fellegvár a XVII. századból

híres mesterségem címere..., na, mi is? Merthogy újságíróként nem látnak szívesen, hátha megírok olyasmit, amit nem szeretnének. Legyek htb., ajánlja a hölgy az utazási irodában, úgysem tudják, mi az. Ebben meg is egyezünk, semmiképpen sem akarok lemaradni az útról, hiszen ez az első év, amikor turistaként Albániába mehetünk.

Az utolsó európai, igazán szocialista ország próbál nyitni a világ felé, mivel szövetségesei igencsak megfogyatkoztak az utóbbi időben, bár a Szovjetunióval sohasem volt jó a kapcsolata.

Egyéni turistákat még nem fogadnak és minden országból szükséges vízum. A mediterrán éghajlatú, természeti szépségekben bővelkedő, hegyvidéki ország sokat profitálhatna az idegenforgalomból, de a kiépített infrastruktúra szegényes, a reklámmal, piackutatással eddig nem törődtek. Az égszínkék Adriai-tengerben áprilistól októberig lehet fürdeni, de üdülőhelyenként általában csak egy szálloda fogad külföldieket, Tiranában is csak kettő, a többi olyan állapotú, amit szégyellnek mutogatni.

Albániába pedig csak azok mennek, akiket a politikai változások, az elzárt ország élete érdekel, a bevásárlóturizmus ennél keletebbre és nyugatabbra irányul.

Ami a fejlettebb országok-26 HARANG