Harang, 1991 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1991-04-01 / 4. szám

MOZART-ÉV BÉCSBEN Temetői jelenet Mozart Don Giovannijából. Alabástromrelief 1787-ből Hanglemezek ínyenceknek A legújabb lemezek közül válogató vá­sárlókat Bécsben egy igazi zenei csemege is segíti Mozart zsenijének megértésben. Annak idején a prágai operaház — néhány hónappal a Don Giovanni ősbemutatója előtt - műsorára tűzte a már teljesen elfe­ledett Giuseppe Gazzaniga hasonló című operáját. E mű jelent meg most két leme­zen a müncheni rádió zenekarának előadá­sában, Stefan Soltész vezényletével. Már a nyitány első ütemei hallatán is nyilvánvalóvá válik a két kortárs zeneszer­ző felfogásbeli különbsége: Mozart meta­fizikus, borzongást keltő d-moll akkordja­ival szemben Gazzaniga hagyományos, lendületes szimfóniaformát alkalmazott, ami jelzi, hogy az olasz mestert nem a hírhedt nőcsábász történetében rejlő drá­­maiság érdekelte. Operája inkább szóra­koztató, „miniatűr” Don Jüanja ártatla­nabb, veszélytelenebb, így kalandjai is ke­vésbé tragikusan végződnek. Stefan Soltész lendületesen, feszesen vezényli a kellemes muzsikát. Az éneke­seknek is jó alkalmuk nyílik a remeklésre. Don Giovanni - itt tenor - szerepét John Aler, a lehengerlőén parancsoló Donna El­virát Pamela Coburn, a mulatságos Lepo­­rellót-Gazzanigánál Pasquariellónak hív­ják —Jean-Luc Chaignaud alakítja. Az „igazi”, Mozart-féle Don Giovanni­­lemez január első hetében jelent meg Bécsben. A felvétel a legvájtfülűbb zene­rajongókat is egyedülálló élménnyel aján­dékozza meg. Arnold Östman - a Figaró házassága és a Cosi fan tutte után - ismét a drottningholmi udvari színház együttesét vezényli. A korabeli hangszerek, a törté­netileg hiteles előadásmód, Östman ha­gyományokat felrúgó, gyakran fergeteges tempói - mind-mind eltérnek a megszo­kottól. S a művészek olyan élőn és érzőn varázsolják elő e remekművet, ahogy az manapság csak ritkán, a legszerencsésebb csillagzat alatt született előadásokon hall­ható. Lehetséges, hogy más felvételeken szebb hangszíneket, jellegzetesebb hangú énekeseket hallhatunk, de ennek az elő­adásnak az ámyalatgazdagsága, a simulé­kony, érzékenyen reagáló zenekar fölül­múlja mindazt, amit az elmúlt években - de mondhatnánk évtizedeket is - a lemez­stúdiók és operaházak Don Giovanni­­„ügyben” alkottak. Az előadás minden részlete életteli, gondosan kimunkált. Szép példa erre a közismert Don Juan- Zerlina duett (Oly csoda vár több nin­csen...). Már ez első ütemek meggyőzik a hallgatót: Zerlinának olyan csábítóval akadt dolga, aki ezerszer kipróbálta szi­rénhangjait és holtbiztosán tör célja felé. A zenekar pedig magabiztosan fűzi a jele­nethez szépen hangzó „megjegyzéseit”. Az egyik legnagyobb német lemezcég, a Deutsche Grammophon már a jubileumi év elején forgalomba hozta a „barátságta­lan bécsi” zongoraművész, Friedrich Gul­da Mozart-felvételeit. „Az álomszerű bil­­lentés nagymestere” - ahogy egy tisztelő­je nevezte - tizenkét évvel ezelőtt Mün­chenben játszotta lemezre Mozart szonátáit, de nem engedélyezte azok for­galmazását. A kiadónak a jubileumi év alkalmából sikerült elérnie, hogy megje­lentethesse azt a lemezt, amelyen Mozart két utolsó zongoraszonátája és a c-moll fantázia hallható. (Die Presse) HARANG 53

Next

/
Thumbnails
Contents