Harang, 1991 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1991-04-01 / 4. szám
A Monoctonius („egytülkű”) őslény szarvát az orrán viselte. Testhossza meghaladta az öt métert. Az ősállat-rekonstrukciók Zdenek V. Spinar professzor és Z. Burian festőművész Élet az ember előtt című több kiadást megért könyvéből valók.- Mi tehát a becsapódási elmélet?- Nagyon leegyszerűsítve arról van szó, hogy az elmélet kidolgozói szerint mintegy 65 millió évvel ezelőtt, a krétakor és a harmadidőszak határán egy égitest, talán üstökös vagy kisbolygó csapódott a Földbe. Az ütközést követő óriási mennyiségű por azonnal elterjedt a légkörben, elzárta a napfény útját, aminek következtében hideg és sötétség borult a Földre. Amelyik növény vagy állat nem bírta ezt elviselni, elpusztult. Ennek megértéséhez nincs szükség semmiféle szaktudásra, könnyen el tudja képzelni bárki.- Nagyon logikusan hangzik!- Az is. A probléma azonban az, hogy a geológusok és paleontológusok sokkal többet tudnak erről. Az elmélet említést sem tesz arról, hogy bár egész állatcsoportok haltak ki - ezt mindenki elismeri -, még sokkal több állat- és növénycsoport nemcsak, hogy nem pusztult ki, de meg sem érezte ezt a más csoportok számára katasztrofális eseményt.- Megközelítőleg mennyi az a bizonyos „földtörténetileg rövid” idő, ami alatt a dinoszauruszok kipusztultak?- Ez valóban csak geológiai mértékkel mérve rövid idő, hiszen a geológia 10,100, sőt 1000 millió években számol. Ehhez képest néhány százezer év valóban kevés. Pontosan nem lehet tudni, mert a kormeghatározási módszerek hibahatára elég nagy. Itt nem elősorban az idő rövidsége az érdekes, hiszen a fajok kihalását tekintve ez nem hirtelenszerű, hanem az, hogy több egyidejű kihalásról, pontosabban szólva tömeges kihalásról van szó. A fajok kihalása teljesen normális dolog. A ma körülöttünk lévő élővilágnak nagyon rövid a múltja. De ugyanilyen változatos élővilág létezett 50, 100 vagy 300 millió éve is, csak más. Ezekből nem maradt meg semmi sem, kihaltak. Ez természetes folyamat.- Milyen állatcsoportok haltak ki a dinoszauruszokkal egy időben?- Nem pontosan egy időben, de ugyancsak a kréta és a harmadidőszak határán haltak ki a tengerben élő, puhatestű Ammonitesek, vagy a Hippuritesek (kagylók) és még sok más élőlény. Ez is nagyon rövid idő alatt zajlott le, de nem pont ugyanakkor, és ezen érdemes elgondolkodni. Ha ugyanis egy égitest csapódott be a Földbe, akkor a keletkezett por a légkörbe jutva elhomályosítja az eget, aminek következtében a fotoszintetizáló növények elpusztulnak, hiszen ez a sötét korszak évekig, évtizedekig tart. A növények hiányában elpusztulnak a növényevő állatok, velük együtt pedig a ragadozók is.- Hogyan történhetett mégis, hogy egyes állatcsoportok kihaltak, mások meg nem, hiszen ugyanabban a környezetben éltek?- Ez az a kérdés, amelyre - úgy érzem - még nem találták meg a megfelelő magyarázatot. A növények túlélésére született elmélet elfogadható, hiszen a magok évtizedekig is megőrizhetik csírázóképességüket. Viszont - és a dolog ettől igazán rejtélyes - emlősök egyáltalán nem haltak ki abban az időszakban, sőt madarak sem, pedig azok nagyon érzékeny élőlények. A madarakat már az a né-. hány perc is megzavarja, mikor W" a szauruszok halála HARANG 35
