Harang, 1991 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1991-04-01 / 4. szám

reinek. Hidak, andalgás, szerelem, és mélységes magyar pesszimizmusunk, ahogy időnként ma is - és Arany Hídavatása szerint régen is - madárnak érezzük olykor magunkat e karcsú építmények közelében. Számyaszegett madárnak.

Manapság újra gyors-változó arcát mutatja a város. Nincs az az erőltetett dinamika, a számok mindent legyűrő bűvöletébe, a grandiózusságba vetett feltétlen hit, és mégis. Hazai és külföldi tőke alakítja épületről épületre kívül és

32 HARANG

belül a város belső részeit a maga külföldi-hazai ízlésére. Nem lehet megmondani, milyen összkép kerekedik belőle, hogyan élnek majd az új élettérben az emberek, milyen lesz ez az újabb kor-pecsét. A millenniumét ismerjük, az mind szép és emberi; a két háború közti szegény építkezések nyomai ugyanúgy borzasztanak, mint a szocreál első remekei, vagy a népellenes tevékenységnek minősíthető óriási új-ócska lakótelepek. Ezeknél minden csak szebb lehet.- amely éppen a szabadságharc alatt lett készen, szinte szimbolizálva a szabadságot, egyben az épületek hűtlenségét is, hiszen Haynau glasszálhatott rajta elsőként —, a Manci hidat, a másik elsőt, amikor egy újabb pusztulás után a Dunából kellett felegyenesednie a város eme ütőé-