Harang, 1991 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1991-04-01 / 4. szám

KINCSES MAGYARORSZÁG

O Sokszor hangoztatjuk, hogy szerencsés helyre települtek, akik a Dunának azt a részét szemelték ki életterül, amely a mai Budapest alatt őrzi valahol titkait. Szerencsés? Maga a folyó, a Duna közelsége, a hegy és a síkság találkozása, az átkelés viszonylag könnyebb volta inkább kényszerűség lehetett. Amennyit segített a letelepedőnek, hogy védje magát élje az életét, kereskedjen, ugyanannyi

éledt-épült, elsősorban a budai rész, Buda, amely jobban védhető volt, kevésbé védtelen, mint a síkság szélén árválkodó Pest, háttal a folyónak szorítva.

IV. Béla tette meg először az ország központjává Budát. Ez azonban inkább csak gesztusnak bizonyult, hiszen a tatárok szinte porig rombolták. Mátyás alatt nemzetközi tekintélyt szerzett a város, de megint nem tartott sokáig a felívelő idő-Budapest

arcai

okot is szolgáltatott a támadónak, hogy éppen itt próbálkozzon. Nem véletlen, hogy a tudósok szerint már két és fél ezer éve fejlett kultúrát hordozó terület a római korban is inkább hadászati szempontból került előtérbe: itt építették egyik legerősebb erőd- és bástyarendszerüket a légiók.

Aquincum azonban így is elpusztult, s akkor már ki tudja hányadszor, hiszen a későbbi pusztulásoknak sem mindenkor akadt ma ismert krónikása. Igaz, újjá is

30 HARANG