Harang, 1991 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1991-04-01 / 4. szám
• Ezerkilencszáznyolcvanas jegyzetemre bukkantam, ezzel a megjegyzéssel az elején. Újraolvasom a történetet, mert történet ez, kicsi, apró, annak idején nem kerekedett ki belőle egy önálló cikk. Csete Gizi hatéves, első osztályos. Újpalotán lakik, új lakásban. A szülei együtt élnek és szeretik egymást. Jól keresnek, szépen berendezték az új lakásukat. Gizi egészséges, van elég ruhája, játéka... mégis sír reggelente. Csete Gizi apja buszsofőr, az anyja nyomdász. Amikor apja reggeli műszakban dolgozik, éjjel fél háromkor kel. Bár óvatosan mozog, villanyt kell gyújtania, matat, zörög, s minél óvatosabb, annál nagyobb az esélye annak: valami eldől, leesik. Gizi anyja hatra megy a nyomdába, négy órakor kel. Fél ötkor ébreszti a kislányt, aki mosakszik, felöltözik, evés helyett nyammog valamit, és anyja elviszi őt az iskolai napközi ügyeletére. Ott, a teremben Gizi az asztalra borul és tovább alszik. Reggeliznek, majd átbattyognak az osztályterembe. Kezdődnek az órák, Gizi ír, olvas, számol, esetleg kérdez, esetleg válaszol, beszélget. Egy órakor a napköziben enni kap, ezután társaival átmegy egy másik osztályterembe, az a napközi, és ott van délután öt óráig. Öt körül megy érte az anyja, ritkábban az apja. Hazamenet útközben vásárolnak a közértben, a zöldségesnél, otthon lepakolnak, átöltöznek. Anyja megnézi a ruháját, tiszta-e még, vagy másnap újat kell rá adni. Megkérdezi, kapott-e piros pontot, megette-e az ebédet, esetleg azt is kérdi, mi volt az ebéd. Ha az apja reggeles, akkor Gizi már hétkor ágyban van, addigra evett, mosdott, gyorsan elalszik. Ilyenkor csendben kell lenni, se rádiót, se tévét nem nyithatnak ki. Ha az apja délutános, akkor természetesen nincs itthon, ám így is korán lefekszenek. Azon a héten anyja éjfél körül felriad, éjjel kettőig többször felkel, kinéz a lakótelep Miért sírt Csete Gizi? előtti térre, aggódva figyeli az árnyakat, a neszeket: az urát félti, aggódik, megússza-e a napot baleset nélkül, hazajön-e idejében? Ez éjjel fél három. Ilyenkor kisvillanyt gyújt az anyja, papucsba bújik, cigarettázik. Gizi felébred a fényre, a zajra, a szagra. Együtt rettegnek az anyjával. Természetesen ők ezeken a napokon is négykor, illetve fél ötkor kelnek. Anyja beviszi a napközi ügyeletére, ott van fél nyolcig. Akkor a tanító néni kézen fogja a vézna kislányt és átviszi az épület másik szárnyába, és hiába kérdi, miért sír. Délután általában megkérdik az anyját is, miért sír Gizi? Már az igazgató bácsi is kérdezte, miért sír Csete Gizi? Kaiser Ottó felvétele * Ennyi volt a történet. Megírása önmagában nem volt aktuális. 1. Ha egyedi eset, akkor a negatív kivétel, így, kiemelve nem a szocializmus talaján áll. 2. Ha-általános a dolog, akkor pedig meg kell keresni az okot, összefüggést, járjam körbe a témát. 3. Főképp pedig az élet derűs - vagy derűsebb - oldalát mutassuk meg az olvasónak. Nos, mivel egyik manipulációra sem voltam hajlandó, maradt a jegyzetfüzetben. S hogy miért került elő, miért lett aktuális jó tíz év után? Jelenthetem: Csete Gizi már nem sír. Ő személy szerint — mint egyedi eset - azért nem sír, mert felnőtt és sok mindenbe beletörődött, elfásult, letargikus lett, vagyis másképp fejezi ki a tiltakozását. Na és a húga? Ugyanis van egy húga. Tavaly még sírt szegény. Ugyanazért, amiért ő és sok-sok társa. Most viszont hirtelen abbahagyta. Nyugodtan végigalussza az éjszakát, anyja nem kelti hajnalban, nem viszi őt napközibe. A kishúga addig alszik, ameddig akar. Az anyja ugyanis két hónapja otthon van. Elbocsátották az állásából. Munkanélküli... Sírjunk vagy örüljünk ennek? Semmiképpen nem örülhetünk. De a gyerek sírása, bepisilése, idegbaja, frusztráltsága csökken vagy abbamarad. Kinek mi a jó? Ki érti ezt...? (siló) HARANG 7
