Harang, 1991 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1991-04-01 / 4. szám
Családok vallási, kulturális, társadalmi havilapja Pethő Tibor Számunk tartalmából: 2 Halász Lajos Elmúlik-e rosszkedvűnk tele? 4 Siklós László Álmok címere 7 Zárolt dosszié Miért sírt Csete Gizi? 8 Illés Sándor Érdemes volt? 10 Kísért a múlt A titkolt kiscseléd 13 Gaál Péter Szegények az ősgyülekezetben 15 Siklós László Nyugodni fog Horthy Miklós? 17 Deák Krisztina Tisza István 22 Rászlai Tibor És jöttek a tatárok Q A Ágg Károly képriportja w Budapest arcai 34 Piros Christa Nemezis, avagy a halálcsillag 38 Somlyói Tibor Az örök élet vágya 44 Népek és vallások A tenrikjó 48 Csorba Mária Hamlet nem szeretnék lenni 51 54 A nagy évforduló Mozart-év Bécsben Németh László A magyar nyelv ereje és gyengéi A szomszéd vetése Már-már nemzeti sajátosságnak tekinthetjük önmagunk szüntelen ócsárlását, belső állapotaink becsmérlését. A szomszéd rétje — mondjuk — mindig zöldebb, a szomszéd vetése mindig gazdagabb. Pedig ha dél felé tekintünk, Jugoszláviában egyre fenyegetőbben alakul a helyzet. Immár nem csak az egyes tagköztársaságok állnak szemben egymással, hanem Belgrádban az ifjúság és az ellenzék együttesen követeli a kommunista vezetés távozását. A vajdasági félmilliós magyarság sorsa a nacionalista szenvedélyek fellángolásával egyre bizonytalanabb. Mikor volt már az, amikor a Jugoszláviában élő magyar nemzetiség helyzetét példaként említettük, ha a romániai vagy csehszlovákiai viszonyok kerültek szóba. Ugyan már nem szokás beszélni a „balkáni puskaporos hordóról”, de - ki tagadhatná - egész Európa növekvő aggodalommal figyeli a jugoszláviai, az albániai, s bizonyos tekintetben a bulgáriai események alakulását. Amennyire egy évvel ezelőtt még a reménység tavaszától volt színes és vidám ez a térség, most mindenütt tüntetések, véres összecsapások szomorú képe rajzolódik fel, s teszi komorrá a látóhatárt. Nem sokkal jobbak az állapotok északi szomszédunknál sem. Szlovákia önállósági és függetlenségi törekvései immár az állam kettészakadásával fenyegetnek. De ha sikerülne is megőrizni az egységes államot, még mindig elénk tornyosul a kérdés, miképp alakul a szlovákiai magyar nemzetiség sorsa. Belső feszültségek idején általában a kisebbségek járnak a legrosszabbul. Romániában, ahol a rendszerváltás gyakorlatilag nem történt meg és a hatalom továbbra is a kommunisták kezében van, a magyar nemzetiség elkeseredett harcot folytat maradékjogainak védelmében, s kevés jel mutat arra, hogy a helyzet javulna a közeljövőben. Különös módon nem beszélhetünk nyugalomról Németország keleti, volt NDK-s tartományaiban sem. Mind erőteljesebben felszínre kerül az a tény, hogy az elégedetlenség gazdasági okai politikai következményekkel járnak. A világhelyzetet tekintve a legnagyobb kérdőjel a Szovjetunióban kibontakozott nemzetiségi és hatalmi küzdelem végső kimenetele. Feszült figyelem kíséri a balti köztársaságok, Örményország, Grúzia és Moldova függetlenségi törekvéseit, párhuzamosan a hadsereg és a KGB befolyásának növekedésével. Különösebb elfogultság nélkül megállapíthatjuk tehát, hogy a szomszéd rétje egyáltalán nem zöldebb. Vajha most tudnánk kicsit örülni a mi békésebb viszonyainknak, rendezettebb állapotainknak. Annak a parlamentáris demokráciának, amely - az áldatlan viták közepette is - nem csak működteti az országot, de végrehajtja a gazdasági-társadalmi átalakítást is. HARANG 1
