Harang, 1991 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1991-03-01 / 3. szám
JÚDÁS CSÓKJA A tizenkét tanítvány közül egyedül a júdeai Kerijoth városából származott Júdás az, aki nem galileai illetőségű. Eleinte éppoly hűséges követője volt mesterének, mint bármelyik társa - s ezért ő is az apostolok körébe tartozott. Ám fokozatosan lelohadt kezdeti rajongása. Mestere tetteit és szavait bíráló szemmel kezdte vizsgálni. Feltűnt neki, hogy Jézus a betegeket nem mindig gyógyította eredményesen. Ellenségeitől és üldözőitől félt, sőt elrejtőzködött előlük. Továbbá nem tudott mit kezdeni a jézusi tanításban rejlő ellentmondásokkal: egyszer azt kívánja, hogy a Tórát a legkisebb részletéig tartsák meg, máskor pedig engedélyezi a tiltott ételeket, nem törődik a szombat szentségével és a tisztálkodási szabályokkal. Mi több, felismerte, hogy ez a „Messiás” népét politikailag nem tudja és nem is akarja megváltani. Mégis magát megváltónak, „ember fiának” tekinti - aki „az Égből felhőkön fog leszállni”. Állítván: az utolsó ítélet napján Isten jobbján fog ülni. A templomból, a világ legszentebb helyéből egy tégla sem marad meg, mert azt lerombolja és három nap alatt újat épít helyére. Júdás érezte, ez a Messiás számára a hamis próféták közül való. Tévelyeg és másokat is megtéveszt. S mint ilyennek megölését a Tóra is előírja. Amíg Jézus magát tanítványai előtt - Caesareában - Messiásnak ki nem jelentette, Júdás sem várt tőle többet, mint bármelyik farizeus rabbitól vagy zsidó prófétától. De a megnyilatkozott Messiástól elvárta volna, hogy a szent városban, a zsidó nép vallási és nemzeti központjában csodákat vigyen végbe. Semmisítse meg a rómaiakat. Ismertesse el a szadduceusokkal és a farizeusokkal messiási mivoltát. „Elvárásaiban” csalódott. Senki sem alázkodott meg Jézus előtt, sőt! - Jézus menekült el Jeruzsálemből Bethaniába. Továbbá: Jézus sohasem beszélt világosan arról, miként gondolja a megváltást véghezvinni. Nem kötelessége-e ezt a „csalót” a hatóságoknak kiszolgáltatni, hogy ezzel is teljesítse a parancsot: „Irtsd ki a gonoszt magadból!”- Ez lehetett Júdás gondolatmenete. Az evangéliumok arról számolnak be, hogy mestere kiszolgáltatásáért pénzt kapott: 30 ezüstöt. Alig hihető azonban, hogy az, aki messze földről azért jön, hogy Jézushoz csatlakozzék és akit apostolnak szemeltek ki, tanítóját valóban pénzért eladta volna. Ez nem lehetett lélektani indítéka tettének. Sokkal inkább a kétségbeesés volt az ok, mely mércéje szerint Jézuson, emberi gyengeségnek minősítve azt, erőt vett. „A kovásztalan kenyerek első napján, amikor az áldozati bárányt leölik” kellett készülni a Peszáchra. A kovásztalan kenyér ünnepének első napja - Nisan hónap 15-e - abban az évben (i. u. 30-ban) szombatra esett. A húsvéti bárányt ezért pénteken kellett leölni. A húsvéti áldozat nem volt nyilvános jellegű és így nem oldotta fel a szombat szentségének előírásait. Ha tehát Nisan 14-e szombat előestéjére esett, akkor az áldozati állatot Nisan 13-án vágták le - nehogy megszegjék a szombatot. Ezért áldozta Jézus bárányát csütörtökön Nisan 13-án. A Széder-lakoma, a kovásztalan kenyér és keserűfű lakomája a rákövetkező éjszakán volt. Péntekre s nem szombatra virradólag. Júdeábán általában délig, Galileában azonban egész nap munkaszünetet tartottak Peszách előestéjének napján. Mivel Jézus követőinek többsége galileai származású, még csütörtökön reggel siettek megkérdezni őt, hogy hol fogják megtartani a Szádért, hol költik el az áldozati bárányt? Az is előírás volt, hogy csakis éjszaka szabad fogyasztani éspedig csak az előre kijelölt személyeknek. Jézus már korábban megállapodott egy egyszerű vízhordóval: házának emeletén készültek fel a széderlakomára. Mindez titokban történhetett, mert Jézus félt ellenségeitől - ezért töltötte el az egész hetet 36 HARANG Miniatura egy német zsoltároskönyvből a 13. század első feléből Ismeretlen mester festménye 1400 körül
