Harang, 1991 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1991-03-01 / 3. szám
A húsvéti ünnepkör katolikus liturgiájából kialakult passiójáték gyökerei - a misztériumjáték többi alfajához, a mirákulumhoz és a moralitáshoz hasonlóan - a kora középkorra nyúlnak vissza, amikor a templomi szertartás hatását fokozandó, már nem elégedtek meg az evangéliumi szöveg adott részeinek egyszerű fölolvasásával, hanem azokat párbeszédes formában adták elő a szertartáson részt vevő papok. (Ez történt egyébként a karácsonyi és pünkösdi ünnepkör istentiszteletein is.) Ilyen jellegű dramatizált misékről már a 4—8. századból is vannak ismereteink Nyugat- és Dél-Európából. Elterjedésük a 10. századtól mondható általánosnak. A dramatizált mise azonban még nem tekinthető színjátéknak. A változás akkor ment végbe, amikor a Szentírás szövegét már nemcsak előadták, de el is játszották. Ekkor azonban már elszakadtak az evangéliumi történettől: kisebb jeleneteket iktattak be, melyek a cselekményt vitték előre, szöveget írtak olyan szereplők számára, akik a Bibliában nem szólalnak meg, s néhol a szertartáson részt vevő nézőket is bevonták az előadásba. Az így létrejött játékokat továbbra is egyházi személyek (papok, szerzetesek) adták elő, latin nyelven, többnyire az oltár előtt, de mindenképpen a templomban. Mivel az előadás a liturgia része maradt, az egyházi vagy templomi színjátéknak ezt a kezdeti formáját liturgikus játéknak is nevezik. A színjátéki részekkel kibővült mise rendkívüli sikere és népszerűsége újabb és újabb - egyre világiasabb jellegű - betétek írására ösztönözték az előadókat. Ezt azonban már nem nézte jó szemmel az egyházi vezetés, mely általában is idegenkedett a színjátszás minden formájától. Mivel azonban a liturgikus játék betiltása heves ellenállást váltott ki, kompromisszumos megoldásként csak a templomokból száműzték az előadásokat, a templom előtti téren - mely rendszerint a városok főtere volt - engedélyezték azokat. A játékokat továbbra is egyházi személyek irányításával rendezték, a szereplők között azonban már világiak, városi polgárok is voltak, s a latin helyett nemzeti nyelven adták elő a darabokat. Ezek a változások helyhez és időhöz pontosan nem köthetően a 12-13. században mentek végbe, s országonként más jellegű előadástípusokat eredményeztek, melyek nemcsak a szövegváltozatokban, de az előadástechnikában (pl. színpadmegoldások) is különböztek. A templom előtti játékok tematikailag is kibővültek. A templomban a passiótörténetek csak egy rövid részét, a Jézus feltámadása utáni eseményeke(*adták elő. Ez egészült ki Jézus egész szenvedéstörténetével, a perbe fogástól az elítélésen, megfeszítésen, sírbatételen át a feltámadásig. A passiójátékok a 15-16. században érték el fénykorukat ekkorra már nem alkalmi társulatok vitték színre a darabokat, hanem az erre a célra szövetkezett városi polgárok alapította laikus vallási társulások (konfraternitások); természetesen az egyházi támogatás és felügyelet továbbra is megmaradt. Az előadások időtartama lényegesen megnőtt. Volt olyan város, ahol már nemcsak a passiótörténetet, de lényegében az egész Bibliát színre vitték a világ teremtéséről az utolsó ítéletig. A bibliai történetek azonban már csak egyfajta keretet jelentettek ekkorra, s a játékokban mind nagyobb hangsúlyt kapott egyfelől bizonyos aktualizált társadalmi és erkölcsi mondanivaló, másfelől a bohózati elem és a meglehetősen öncélú borzalomkeltés. így Jézus megkínzatását, majd megfeszítését és szenvedését hoszszadalmas jelenetekben mutatták be. Vagy az idők során a játékok főszereplői lettek az ördögök, akik a dramaturgiai funkciójukon túl mindenféle tréfákkal szórakoztatták a közönséget. De a rendezők egyéb látványosságokkal, így fényhatásokkal, technikai fortélyokkal is igyekeztek elkápráztatni a nézőket. Az égi szereplők például valóban röpültek; emelőszerkezetek segítették az angyalokat és a szenteket az alászállásban és a mennybemenetelben; Mózes vizet fakasztott a sziklából; Jézus melléből vér folyt a kereszten, mert a katona egy vérrel teli hólyagba szúrta a lándzsáját. Nem csoda hát, ha a játékok időtartamát már nem is napokban, hetekben mérték. Ismert a 16. századból 25 napos passiójáték, s olyan szövege, mely 34 575 sorból állt. Az ilyen hosszú előadásokra hónapokig készültek a résztvevők, gyakran az egész várost bevonva az előkészületekbe, ezért természetesen nem évente, hanem nagyobb időközökben kerültek megrendezésre. A passiójáték költségeit a rendező város finanszírozta. A színészek amatőrök voltak, s ingyen játszottak, viszont ellátásuk, jelmezük, a díszletek, a színpadok felállítása, a csodagépezetek elkészítése jelentős összeget emésztett föl. Bevételre - az egyházak, a nemesek és a gazdag polgárok adományai mellett - a belépti díjakból tettek szert. Ezt azonban csak a környékbeliektől és az odalátogatóktól szedtek - egy-egy előadás egyfajta idegenforgalmi látványosságnak is számított - a helybelieknek nem kellett fizetni. A hozzájárulások és a belépődíjak ellenére a játékok többnyire ráfizetésesek voltak, s csak olyan helyeken számolhattak némi nyereséggel, ahol nagyszámú néző jelent meg. (1490-ben a reimsi passiót 16 000 ember látta.) **» A középkori jellegű monstre passiójátékok a 16. században indultak hanyatlásnak a reneszánsz és a reformáció hatására. Helyükbe az iskolai színjátszás, illetve az ún. népi színjátszás keretében előadott passiók léptek. Ez utóbbiak főleg a délnémet és osztrák falvakban voltak divatosak, ahol jezsuita ösztönzésre alakultak társulatok val - lásos tárgyú darabok bemutatására. Előadásaik természetesen lényegesen igénytelenebbek, egyszerűbbek és rövidebbek voltak a középkoriaknál, még akkor is, ha némely társulatok egész napos játékra, az ó- és újszövetségi részek együttes előadására is vállalkoztak. E játékok népszerűségét jelzi, hogy hosszú időn keresztül - esetenként századunkig - fönnmaradtak. A népies barokk passiók közül a leghíresebb, az oherammergaui volt. E felső-bajorországi kis faluban 1633-ban súlyos pestisjárvány volt. Elmúltával a helybeliek fogadalmat tettek, hogy tízévenként vallásos játékot adnak elő Jézus életéről és szenvedéséről. Az elsőre 1634-ben került sor. s utána is - kisebb kihagyásokkal - minden évtized végén eleget tettek fogadalmuknak. így valóban évszázados hagyomány alakult ki a faluban a szervezésben és rendezésben éppúgy, mint a főbb szerepek tekintetében, melyek egy-egy családon belül hagyományozódtak tovább. Múlt századi adatok szerint a játéknak 700 résztvevője volt, általában 7-8 órát tartott és 6000 néző tekintette meg. (A társulat két ízben, 1870-ben és 1900-ban Pesten is vendégszerepeit.) *** A misztériumjátékok magyarországi története is a középkorra nyúlik vissza. Közvetett adataink vannak arra, hogy a felvidéki német ajkú városokban gyakran voltak a húsvéti és a karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódó játékok. Igen korai, 16. századi az első fönnmaradt magyar nyelvű (pálos) passiószöveg is. Lényegesen több ismeretünk van a magyar nyelvű barokk passiójátékokról. Csak a csíksomlyói ferencesek 48-at gyűjtöttek és másoltak le színjátszó diákjaik számára, s így a környékbeliek szórakozására. S bár a kéziratos könyvnek nyoma veszett, néhány játék szövegét sikerült megmenteni - belőlük készült az elmúlt években nagy sikerrel játszott várszínházi Csíksomlyói passió) előadás. Az oberammergauihoz hasonló népies barokk játékot pedig többek között Budaörsön mutattak be rendszeresen, egyik nap magyar, a másikon német nyelven. *** A következő oldalakon látható archív fotók a cseh-erdői Höritzben (ma Horice) rendezett passiójátékon készültek 1894-ben. (Fényképészük az a Charles Scolik császári és királyi udvari fotográfus volt, akinek több felvétele ismert a császári és főnemesi családok tagjairól.) A mesterkélt beállításújelenetek és néhány főszereplő egész alakos képe mellett az egyik felvételen látható az az épület is (Passions Spielhaus), ahol az előadást megtartották. A bajor-osztrák hagyományokat követő játék szépszámú helybeli szereplője az egész bibliai történetet eljátszotta. A képekből kikövetkeztethetőkön túl egyéb adat nem maradt fönn az előadásról. Mégis jól érzékelhető, hogy milyen is lehetett a korabeli passiójátékok látványa és hangulata. (V. B.) HARANG 31 HÖRITZI PASSIÓ
