Harang, 1991 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1991-03-01 / 3. szám
TERMÉSZETI KATASZTRÓFÁK Kegyetlen vagy közönyös A természeti katasztrófák pusztításában sokan annak bizonyítékát látják, hogy nincs Isten. Tompa morgás, majd fülsiketítő robaj hallatszott, a föld felágaskodott és megrendült. 1990. június 21-én másodpercek alatt 50 ezer iráni pusztult el a romok alatt. Az épületek 90 százaléka dőlt romba több mint száz faluban és százezrek váltak hajléktalanná. Hol volt Isten? Bangladesben 1988 nyarán az ország háromnegyed része került víz alá. Huszonötmilliónyian - férfiak, asszonyok, gyermekek - maradtak hajlék nélkül. 1154-en fulladtak vízbe. A fertőzött áradat ragályt terjesztett. Ugyanazon év decemberében forgószél pusztította Bangladest, 450-en haltak meg. „Nem tudom, miért büntet minket az Isten” - mondta az ország elnöke. Vajon Isten büntetni akar ilyenkor? S ha igen, akkor ki a bűnös? Ha létezik irgalmas és szerető Isten, miért engedi, hogy ilyen irtózatos csapások sújtsák az embert? Miért nem segít? Nem érzi-e felelősnek magát mindazért, ami teremtményeivel történik? A U. S. Foreign Disaster Assistanice (Az Egyesült Államok Nemzetközi Katasztrófa Hivatala) adatai szerint a természeti csapások áldozatainak száma egyre nő. A katasztrófákat okozó viharok, földrengések, vulkánkitörések száma azonban nem növekszik ugyanilyen drámai mértékben. Az U. S. Geological Survey (Amerikai Geológiai Szemle) számításai kimutatják; 1988- ban tizenöttel kevesebb súlyos földrengés volt, mint 1987- ben, az áldozatok száma mégis az évi átlag háromszorosára nőtt. „A harmadik világ szegényei kiszorultak a védettebb, biztosabb területekről és egyre többen kényszerülnek árvizes folyóvölgyekben, földrengésveszélyeztetett zónákban, meredek hegyoldalakra épített barakktelepülésekben élni.” - írja Anders Wijkman és Lloyd Timber lake A teremtés boszszúja című könyvében. Az áldozatok száma főleg ember alkotta körülmények miatt növekszik. Szegények milliói kénytelenek árvíz-veszélyeztetett folyóparti alföldeken élni, mert itt olcsóbb, és sokszor termékenyebb talajú a föld. Egyre többen költöznek földrengés veszélyeztette területekre is. Roger Bilham geológus a kétezredik évre 290 millióra becsüli azoknak a számát, akik olyan kétmilliós, vagy annál nagyobbb lakosú nagyvárosokban települnek le, ahol földrengések fordulhatnak elő. E települések 80 százaléka a fejlődő országokban van. Robert Tilling, az U. S. Geological Survey munkatársa szerint 350 millió ember él kitörésveszélyes vulkánok közelében. Már a kisebb lávakitörések is megolvaszthatják a havat és a jeget, és iszaplavinákat okozhatnak. Ilyen iszapos áradat temetett el 25 ezer embert 1985-ben a kolumbiai Armero városában és Chinchina környékén. A kormányhivatalok felelőtlennek minősítették a tudósok előrejelzéseit és nem hajtották végre a szükséges óvintézkedéseket. Vulkánkitörésektől különösen veszélyeztetett város az Amerikai Egyesült Államok Oregon államában Portland, Washington államban Tacoma és Seattle, Olaszországban Nápoly és az ecuadori Quito. A svéd Vöröskereszt felmérése szerint a gazdagabb országokban átlag ötszázan halnak meg egy-egy természeti katasztrófa esetén, míg a szegény országokban több mint háromezren. A jobb módú országokban, mivel értékesebbek az ingatla-28 HARANG Árvíz a bangladesi Dhakában
