Harang, 1991 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1991-03-01 / 3. szám
rilis 28-án. Legfőbb feladatának a béke, azaz a világ Párizs környékén kialakult rendjének megóvását tartotta. A felvétel 1922. szeptember 18-án meg is történt. Magyarország ezzel mintegy „szalonképes” európai állammá vált. Belpolitikai szempontból ugyanezekben a hónapokban a Teleki-kormány által megkezdett stabilizációs tevékenységet folytatta s fejezte be a Bethlen-kormány. Ezt három lépésben végezte el: normalizálta az MSZDP és a rendszer viszonyát; a Kisgazdapártot konzervatív alapbeállítottságú egységes kormányzópárttá formálta; s végül rendeleti úton korlátozta a választójogot és új választásokat rendezett. Bethlen végső belpolitikai célja az adott osztályerőviszonyokon alapuló hatalmipolitikai egyensúly megteremtése volt. Tervének megvalósításához mindenekelőtt olyan szilárd parlamenti többséggel rendelkező kormányzó pártra volt szüksége, amelynek különböző érdekeket képviselő frakciói a legfontosabb kérdésekben nem szavazzák le egymást. Eredeti elképzelése az volt, hogy az új párt magjává a legitimista keresztény pártot (Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja) és a nagybirtokos disszidenscsoportot teszi, s ebbe olvasztja be a Kisgazdapártot. Az egységes kormánypárt létrehozása csaknem egy Irrendenta tömeggyűlés szónokaként a Vérmezőn 1921 májusában esztendeig elhúzódott, mert a KNEP és a Kisgazdapárt az egységes kormánypártot nem kívánta, illetve a Kisgazdapárt mint a legnagyob parlamenti párt, maga akart kormánypárttá előlépni. Bethlen gyakran emlegette jelmondatként, hogy az elveket mindig a realitásokhoz kell igazítani .1921 őszén, a királypuccs után ehhez mérten viselkedett. Szalámitaktika 1921. december 3-án a kormány Bethlen közvetlen híveiből alakult újjá. A legitimizmus, így a KNEP defenzívába került, elemeire hullott szét, és a továbbiakban nem volt komoly ellenfél. A szabadkirályválasztó Kisgazdapárt felszámolása több lépcsőben történt. Még 1921 őszén kipattantotta az Eskütt-ügy néven emlegetett botrányt, a földművelésügyi minisztérium kiviteli panamáinak leleplezését. A botrány súlyosan kompromittálta Nagyatádi Szabó Istvánt, valamint titkárát, Esküit Lajost, és zavart keltett a kisgazdák táborában. Majd 1922 januárjában Bethlen bejelentette: csatlakozik a Kisgazdapárthoz, erre kíván támaszkodni a kormányzásban. Az egységes párt, melynek hivatalos neve Keresztény-keresztyén Kisgazda, Földmíves és Polgári Párt lett, Bethlen terve szerint úgy alakult meg, hogy Nagyatádi Szabó és párthívei eleinte fel sem ismerték teljes vereségüket. Az egységes párt megalakulásával létrejött az a politikai, egyben parlamentáris tényező, amelynek a rendszer kormányzati eszközei és módszerei között kulcsszerepe volt; létrejött az a keret, melyet valóban az uralkodó osztályokat egységesen képviselő párttá lehetett alakítani. (Mindez persze azzal a következménnyel is járt, hogy a birtokos parasztság mintegy tíz esztendőre elvesztette önálló politikai képviseletét.) A politikai konszolidáció előrehaladásának következő állomása és feltétele a munkásosztállyal és politikai képviseletével, az MSZDP-vel való viszony rendezése volt. A közeledést megkönnyítette, hogy az MSZDP vezetői is óhajtották ezt. Ennek értelmében jött létre 1921. december végén az ún. Bethlen-Peyer-paktum, amely rögzítette a munkásmozgalom mozgási feltételeit, valamint e szabadság korlátáit. Az MSZDP és a kormány megegyezése a kölcsönös ígéretek és a kölcsönös engedmények rendszerére épült. Az adminisztratív, terrorisztikus üldözések és a politikai el nem ismerés kora után Bethlen viszonylag szabad működési feltételeket, és ha nem is nyíltan, de gyakorlatilag komoly parlamenti képviseletet ígért a pártnak. A paktum politikai következménye volt, hogy az MSZDP a lojális ellenzék szerepéhez közelítő feladatokat vál- ^ HARANG 19
