Harang, 1991 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1991-03-01 / 3. szám

NAGY MAGYAR POLITIKUSOK A XX. SZÁZADBAN II. Bethlen István, a „fontolva haladás” Bethlen István gróf, államférfi, a Horthy-rendszer egyik vezető politikusa, miniszterelnök, az MTA tagja, 1874. ok­tóber 8-án született a Maros-Torda várme­gyei Gemyeszegen, ősi erdélyi protestáns családból, melynek címerében a követke­ző jelmondat volt olvasható: „Légy okos, mint a kígyó!” Édesanyja Teleki Ilona grófnő volt, édesapja Bethlen István. Apját Bethlen hatéves korában elvesztette. Anyja és két nővére mellett a család egyetlen férfitag­jaként korán megszokhatta, hogy szemé­lye a figyelem középpontjába került. Gyámja, Khuen-Héderváry gróf, a bécsi Thereziánumba adta nevelésre, ahol nyolc­éves korától tíz évet töltött. Jogot hallga­tott a budapesti egyetemen, majd elvégez­te a magyaróvári Gazdasági Akadémiát. Miután beutazta egész Európát és Észak- Amerikát, átvette a tízezer holdas birtoká­nak kezelését, amelyet később a román kormány lefoglalt és felosztott. Gyerekkorától szoros szálak fűzték Magyarország legbefolyásosabb mágnás­családjaihoz, a Telekiekhez és a Khuen- Héderváry családhoz. Rajtuk kívül rokon­ságban állt a Horthy családdal is, mert Horthy Miklós egyik testvére, Jenő, Beth­len lányt vett feleségül. 1901-ben az erdélyi mezőségi kerület képviselőjeként mint a Szabadelvű Párt tagja került be a magyar parlamentbe. Ugyanebben az évben megnősült: gróf Bethlen András magyar királyi földműve­lésügyi miniszter és Mocsonyi Lívia lá­nyát, Bethlen Margit írónőt vette el. 1905-ben csatlakozott a Függetlenségi Párthoz, majd 1913-ban az Andrássy Gyu­la vezette Alkotmánypárt tagja lett. A század első évtizedében Bethlen még sokkal többet foglalkozott birtokaival és Maros-Torda vármegye belső gondjaival, mint az ország ügyeivel. Kivétel talán csak a nemzetiségi kérdés, s ezen belül is az erdélyi magyarság helyzete volt, amely­­lyel kapcsolatban már akkor több nagy hatású parlamenti beszédet tartott és ta­nulmányt írt. (Beszédeiben és írásaiban ismételten hangsúlyozta, hogy az erdélyi híve ^1 i magyarság helyzetét célzatos földbirtok­politikával erősíteni, a románságét pedig határozottabb asszimilációs politikával gyengíteni kellene.) Az oroszlánkörmök ideje A szélesebb politikai közvélemény a háború utolsó szakaszában figyelt fel ne­vére, amikor Tisza István, akivel a háború előtt felfogásukban lényegesen közeled­tek egymáshoz, kabinetjébe invitálta az Alkotmánypárthoz tartozó konzervatív és mérsékelten függetlenségi fiatal arisztok­ratát, ő azonban nem fogadta el a felaján­lott miniszteri tárcát. Sokat tanult Tiszától (határozottságot s a kormányzás művésze­tét), ugyanakkor sokban különböztek: Ti­sza egyenes, merev és makacs volt, Beth­len ravasz, hajlékony és alkalmazkodó. I. Ferenc József valóságos belső titkos taná­csossá nevezte ki. A forradalom kitörése után gróf Károlyi Mihály több ízben fel­szólította, hogy álljon a népköztársaság szolgálatába. Bethlen ezt elutasította és visszavonult minden politikai tevékeny­ségtől. 1918 telén azonban már hozzálá­tott egy ellenforradalmi szervezet kiépíté­séhez, s 1919. február 12-ére értekezletet hívott össze, amelyen megalakította a Nemzeti Egyesülés Pártját. Programadó beszédében a demokratizálódás és a ha­gyományok, a „múltból kristálytisztaság­ban áthozott nemzeti érzés” összeegyezte­tésének szükségességét hangsúlyozta. Pártvezérré választása világosan jelezte, hogy felfogásával és nézeteivel nem áll egyedül, s hogy a politikusi gárda fiatal és mindeddig másodvonalbeli tagjainak je­lentős része benne látja a háború és a for­radalom után Magyarország hivatott poli­tikai vezetőjét. Az új párt szervezeteit nem építhette ki, mert közben kikiáltották a Tanácsköztársa­ságot és kénytelen volt Bécsbe menekülni, ahol mint a szegedi kormány képviselője, vezető szerepet vitt mindazokban az akciók­ban, amelyek a kommunizmus megbuktatá­sát célozták, s az Antibolsevista Comité (ABC) egyik vezető alakja lett. A proletárdiktatúra bukása után hazajött és részt vett a Clerk-féle tárgyalásokon. A magyar békedelegáció egyik fő megbízottja volt, s a delegáció memorandumának Er­délyre vonatkozó részét az ő vezetése és irányítása mellett állították össze. IV. Károly király első visszatérési kísér­lete alkalmával 1921 áprilisában a kormány­zó őt bízta meg Andrássy Gyulával és Gratz Gusztávval együtt, hogy a királyt informál­ják a kül- és belpolitikai helyzetről (a szom­szédos államok és a nagyhatalmak tiltako­zása a Habsburg-restauráció ellen s a hadse­reg, Horthy és a Kisgazdapárt is IV. Ká­rollyal szemben foglalt állást), és bírják rá a Svájcba való visszatérésre. A királypuccs kormányválságot idézett elő: gróf Teleki Pál lemondott és utóda április 15-én gróf Beth­len István lett. A gondviselés embere Trianon után „első feladatomnak azt tartottam ... - írja Horthy Miklós Emléki­rataiban -, hogy az országot politikai és gazdasági téren bent megerősítsük, kifelé ► HARANG 17

Next

/
Thumbnails
Contents