Harang, 1991 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1991-03-01 / 3. szám

Ahol vödörrel Iocs

Van egy népszokás, amit senki nem tart annak, mert anynyira hozzánőtt az életünkhöz. Amikor húsvéthétfőn - vagy másnap a munkahelyünkön - pár csöpp kölnivízzel megköszöntjük hölgyismerőseinket, nem is gondolunk a szokás régmúltba vezető formáira. A sok népnél feljegyzett tavaszünnep a megtisztulás alkalma, a termékenységet elősegítő szertartás a vegetáció ébredése idején.

Falvainkban a 40-es években szelídült meg a lányok rituális megöntözésének szokása, ekkor cserélődött fel a vasvödör az apró illatszeres üvegre. Hogyan történt azelőtt a locsolkodás? Húsvéthétfő reggelén - de inkább hajnalán, hogy a lányt még az ágyban érjék - a gémeskúthoz vonszolták a família szépeit, és ott a legénycsapat valamennyi tagja nyakon zuhintotta őket egy-egy vödör jéghideg vízzel. Olykor még a nagyvályúban is megbuggyantották a lányt. (A vigasságból tragédia

is származhatott olykor: tüdőgyulladás vitte el a falu legszebb virágszálát.)

Nem is gondolnánk, hogy van még az országban (egyet-' len) olyan hely, ahol a vödör maradt használatban. Galgamácsán minden úgy történik, mint a legendás időkben - azaz mégsem. Ha nem is olyan hajnaltájt, mint a koránkelős időkben, megérkezik a fiúk bandája a lányos házhoz. Népviseletben, mert a nagy hagyományú Galga-vidéken máig a népviseletet tartják az ünnephez méltónak. Az asztal szinte roskadozik a süteményektől, italféleségektől. Őket várják a verandára odakészített vödrök is, előre megtöltve a gáztűzhelyen felmelegített öntözővízzel. (A fiúk még arra is vigyáznak, nehogy túl forró legyen, a kútból húzott vízzel jól „bekeverik”.) A feltartóztathatatlanul bekövetkező eseményt a lány olyan ruhában várja, amiért nem kár. Persze, sivalkodik még az optimális hőfokú víztől is. Csuromvizesen szalad a

8 HARANG