Harang, 1991 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1991-03-01 / 3. szám
• A harangok messze zengő hangját még a nagyvárosi zsivaj sem tudja elfojtani. Kispap koromban, Esztergomban a bazilika nagyharangját ünnepi alkalmakkor nekünk kellett megszólaltatni. Akkoriban sokszor tréfásan megvallottam, hogy nincs harangozói hivatásom, mert négyen húztuk a vastag hajóköteleket, egy pedig „nyelvelt”, vagyis a harangnyelvet himbálta akrobatikus módon mindaddig, amíg a hatalmas harang már eléggé belengett és rá lehetett engedni ütésre, rögvest le is ugorva a nagy gerendáról. „Nyelvelő” persze sose voltam, az különleges rátermettséget igényelt. Nem rajongtam a harang húzásáért, mégis mindig megrendített, amikor megszólalt tíz kilométerre is elhangzó szava, mély HARANGOK -1453 ÓTA zengése. Amikor 1958-ban XXIII. Jánost pápává választották, egymást váltva negyed óráig húztuk. Hát még ha tudtuk volna, milyen pápát köszöntünk vele! Harangozói múltam tavaly augusztus 20-án is felidéződött bennem, amikor az egész ország figyelt a budapesti Szent István-bazilika német ajándékként újjászületett harangjára. Lélegzet-visszafojtva figyelték tízezrek és több millió televíziónéző, ahogyan helyére kerül, aztán először megszólal. Tudjuk, a háború áldozata lett elődje. A német megszállók vitték el 1944 májusában hadi célra. De már nem volt idejük fel is használni, harangtemetőbe került. Nemcsak a megszállt területeken, saját hazájukban is elnémították, elvitték a harangokat. A regensburgi egyházmegye hetilapjának a „Heimat ohne Glocken” - (Haza harangok nélkül) című cikksorozata arról tudósít, hogy a világháború végét a regensburgi egyházmegyében alig néhány harang zengése köszönthette, mert a legtöbbet elvitték. Dr. Theobald Schrems, a székesegyház papkarnagya szervezte meg a háború után mindjárt az elvitt harangok visszaszállítását. A hívők örömére az akció sikerrel járt, a regensburgi kikötőben megtalált 40 harang visszakerült régi helyére. Miért kellett és miért kell a harang? Mennyi fáradságot, anyagi áldozatot szenteltek megszerzésükre és visszaszerzésükre egyaránt! A harang - tudjuk - imára szólít, istentiszteletekre hív, ünnepi örömöt és temetés gyászát egyaránt a közösség tudomására adja, és 1456 óta világszerte a nándorfehérvári győzelemre is emlékeztet minden délben. De egyszersmind tűzvészben, árvízi veszély idején riaszt, védekezésre szólít. A vallás, hit világa, és az emberi közösség e világi élete éppúgy összefonódik a harangok szolgálatában, mint századok életvitelében, szokásvilágában. *** Berza László néprajzkutató által ismertem meg Európa talán legősibb harangöntő cégét, az 1453 óta folyamatosan működő, világhírű Francesco de Poli itáliai műhelyt. E cég azzal büszkélkedhet, hogy 1980- ban maga II. János Pál pápa is megrendelőjévé vált. Szülővárosának, a lengyelországi Wadowice plébániatemplomának itt rendelt meg két ajándék harangot. (Képünkön a személyesen végzett szentelés után II. János Pál pápa kalapáccsal szólaltatja meg a harangokat.) A Vittorio Venetóban évszázadok óta dolgozó műhely albumában látható egy 1481- ben öntött harang, amely azóta is zeng Vittorio Veneto székesegyházának harangtornyában. A világhírű műhely „mai” munkamódszere alig változott az évszázadok során. A harangöntés ma is, mint 1453-ban, személyes mestermunka. Nemcsak ősi technikai fogásai, de hagyományos lelkisége sem változott: imával kezdődik és a szentelés liturgiájával végződik. A különböző hangolású, súlyú és méretű harangoknak a tisztán ötvözött bronzanyag és az évszázadok alatt kifejlesztett gyártási módszer biztosítja a nemes zenei hangzást. A harangok szavára ma is figyelnünk kell. Ez a szó ma is az embert szolgálja, miközben Isten tiszteletére szólít. ROSDY PÁL 4 HARANG
