Harang, 1991 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1991-02-01 / 2. szám
HASZNOS TUDNIVALÓK Ilyenkor februárban, a nagy zimankók idején mindig jólesik a forró ital, bármilyen formában is készítjük el. Ma már hazánkban is sokféle teát lehet kapni, az egyéni ízesítés pedig mindenki fantáziájától függ. Mi található a teában? Elsősorban cseranyagok, melyek a tea savasságát adják, azután aromaanyagok, melyek jellemzőek a fajtára és a helyre is, ahonnan származik a növény. A zöld tea ízében és aromájában is különbözik a fekete teától, nemcsak színében. A zöld teát úgy állítják elő, hogy a leveleket nem fermentálják (erjesztik), így a levelek megtartják eredeti, zöld színüket. Ezért ennek a fajtának íze fanyarabb és keserűbb, mivel a csersavak megmaradnak, az aromaanyagok pedig nem tudnak teljesen kibontakozni. A teanin a tea jellegzetes aminosava, elsősorban a zöld teában marad meg. A tea közismert élénkítő hatását koffeintartalmának köszönheti. A kávéval összehasonlítva, a teában lévő koffein lassabban és tartósabban fejti ki hatását, mint a kávé, mely szinte azonnal hat, de hatása hamar elmúlik. Az ásványi anyagok közül kiemelendő a tea magas káliumtartalma, ami elősegíti nátriumban gazdag táplálkozásunk egyensúlyának javítását. Magnéziumtartalma csonterősítő hatása miatt fontos, ajánlható tehát terhes és szoptató anyáknak, valamint idős kordáknak, akik csontritkulásban szenvednek. A teában lévő nyomelemek közül a mangán, nikkel, króm és a vas mennyisége emelkedik ki. Ezek a fontos nyomelemek a vérszegénység megelőzésében, a vércukor-háztartás egyensúlyának biztosításában, a csont felépítésében játszanak szerepet. Sokkal régebb óta ismeri az emberiség a teát, mint gondolnánk: az első írásos feljegyzés i. e. 2700 körül született a teáról Kínában. A teaivás elterjedése a buddhizmushoz kötődik, a szerzetesek éjjeli imádkozásaik során, áloműzőnek itták. A szerzetesek a legfinomabb teát Buddha szobra előtt, áldozati adományként mutatták be. Innen ered a teázás szertartása is, az isteni szobor előtt, egyetlen hatalmas csészéből ittak, ünnepi ceremónia közepette. A teázás szokása ma már természetesen egész más, hiszen az egész világon elterjedt, közkedvelt ital, de sok országban sokkal szertartásosabban isszák, mint nálunk, nemcsak Japánban, ahol külön teaházak működnek, de a Szovjetunióban, Kínában, Angliában is. Az angol teakészítési mód a legelterjedtebb Európában, eszerint annyi teáskanál teafüvet kell tennünk egy porcelánkannába, ahány csészényi teát készítünk, plusz egyet „a kanna számára”. Egy külön edényben vizet forralunk, leforrázzuk vele a tealeveleket, lefedjük a kannát és kb. öt percig állni hagyjuk. Ízesítésre cukrot, mézet, rumot, tejet, citromot használnak, de van, ahol dzsemet is tesznek egy kistányérban a tea mellé. Az ötórai teaszertartás elmaradhatatlan része a sütemény is, a teához száraz sütemények, kekszfélék illenek. Kedvcsinálóként álljon itt egy egyszerűen elkészíthető, finom teasütemény receptje: Hozzávalók: 15 dkg cukor, 15 dkg mandula, 2 tojás, 8 dkg finomliszt, 2 dkg cukrozott narancshéj. A cukrot habosra keverjük a tojássárgájával, majd belekeverjük a lisztet, a hámozott, durvára tört mandulát, az összevágott narancshéjat, majd a felvert tojáshabot. Egy órát állni hagyjuk, majd félujjnyi vastagra kinyújtjuk. Tetszés szerinti alakzatokat szúrunk ki a tésztából, vajjal kikent tepsibe helyezzük és lassú tűzön világossárgára sütjük. P. Ch. Piros Christa: A világ legjobb fogyókúrás ételei Öt hónap alatt immár másodszor jelenik meg Hasznos tudnivalók című rovatunk vezetőjének szakácskönyve. A nagy siker titka a gyönyörű kiállításon és az olcsó áron kívül az, hogy nem száraz, nyögvenyelős diétát próbál ránk erőszakolni, hanem valóban ízletes, érdekes ételekkel, új fogásokkal ismerteti meg az olvasót. A 88 receptet tartalmazó füzetet húsz színes, étvágygerjesztő fotó illusztrálja. Megjelent a Metrun Kiadó gondozásában, ára 69 Ft. Hímzé: Készen vett, gépi kötésű, egyszínű pulóverünket, mellényünket, sapkánkat, kesztyűnket egyénivé varázsolhatjuk, ha apró mintákkal díszítjük. A legegyszerűbb, ha a mintát egy másik anyagból vágjuk ki és a pulóverre varrjuk, vagy ha geometriai mintákat, illetve virágokat hímezünk rá. Többféle hímzésmód létezik, rajzunkon a legismertebbeket mutatjuk be. Az első képen a bogyóöltés technikáját figyelhetjük meg, ezt általában a virágok közepéhez használjuk. A virágok szárát a második ábrán látható szálöltéssel készítjük. A harmadik kép a láncöltést ábrázolja, a negyedik a laposhímzést, ezt általában a virágok vagy nagyobb levelek kitöltésére alkalmazzák. Ha nagyobb felületet szeretnénk kitölteni hímzéssel vagy nem egyszínű mintát akarunk, célszerű az úgynevezett „tűfestést” alkalmazni, ezzel a technikával nagyon szép színátmeneteket érhetünk el. A minták kivarrásához vékony szálú hímzőfonalat, esetleg a pulóver anyagának megfelelő fonalat használjunk. Az alábbi rajzokon néhány egyszerű virágmintát mutatunk be. A virágszirmot egyegy öltött láncöltéssel készítjük a rajz szerint. A virág közepét bogyóöltéssel készíthetjük, de igen dekoratív, ha egy nagyobb vagy több kisebb gyöngyöt varrunk a közepébe. Alkalmi öltözetet is varázsolhatunk ily módon régi, megunt pulóverünkből! P. Ch. 62 HARANG MB»** IS 35 0 c 3 > i O
