Harang, 1991 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1991-02-01 / 2. szám

Százéves a párizsi Maxim Az arisztokrácia és a felső tízezer étter­me. Itt vacsorázott opera-előadás után Marcel Proust, itt tvisztelt Rudolf Nurejev Margót Fonteynnel és ide tért be mezítláb Brigitte Bardot Gunther Sachs karján, hogy legyen szenzációja a másnapi bul­vársajtónak. Már tíz éve Pierre Cardin, a divatdiktá­tor a tulajdonosa a luxus e templomának a Place de la Concorde közelében, a Rue Royal 3-ban. Cardin felismerte, hogy a Maxim a francia kultúra örökségének fon­tos alappillére. Maxim - száz év Párizs életéből címmel egy kötetben összegzi a mulató történetét, ünnepnapjait, botránya­it. Ezzel a könyvvel mintegy megindítja az 1993-ig tartó jubileumi ünnepségsoroza­tot. A lokál mostani nevét ugyanis csak 1893-ban kapta, de akkor már három éve működött. „Maxim nélkül nincs Párizs! ” - mondta Jean Cocteau az étterem fénykorában, a második világháború előtt. Az egész or­szágban itt fogy a legtöbb pezsgő - Daniel Houdry üzletvezető tájékoztatása szerint átlag napi nyolcvan palack. Houdry olyan színházhoz hasonlítja az éttermet, mely­­,nek szereplői maguk a vendégek. A kü­lönbség csak annyi, hogy itt a szereplők fizetnek. Egy tisztességes vacsora - zene­kísérettel, bor nélkül - mostanában körül­belül 1000 frankba kerül. Egy év alatt 500 kilogramm kaviárt és 350 kiló szarvas­­gombát fogyasztanak el a vendégek. ' A földszinti - műemléknek nyilvánított - tükrös terem szecessziós díszítése réz­ből, aranyból és mahagóniból készült, üvegtetejét citrom- és narancsvirágot áb­rázoló ornamentika ékesíti. Asztalai egy kis táncparkett köré csoportosulnak. A ti­zenhatos számú, a legelőkelőbb vendé­geknek fenntartott Royal-asztal mellett európai uralkodók - köztük VII. Edward angol király - is megfordultak. Itt vacso­rázott többek között Onassis, Jacky Ken­nedy, Maria Callas és a windsori herceg feleségével. Winston Churchill viszont in­kább a bejárathoz közeli, nézelődésre al­kalmasabb Concierge asztalnál szeretett üldögélni. Pierre Cardin 1981 óta, mióta átvette az éttermet, vigyáz rá, hogy tovább ápolja a hagyományos eleganciát. Excentrikus vendégeket is megtűrnek a Maximban, de egy este csak egy különcöt fogadnak, akármennyire illusztris vendégről van szó. Salvador Dali, a festő két ocelot társasá­gában vonult be egyszer, Christina Onas­sis pedig mezítláb, bár esküvői ruhában járta itt a szirtakit. Meglepő, hogy a szmokingos vendégek közül mennyi a szarka. Havonta ezerkét­száz hamutartó tűnt el, míg az üzletvezető az „M” jelű modelleket egyszerű fehérek­re cserélte. Egy hölgyvendég ottfelejtett kézitáskájában, amikor kinyitották, hogy megtudják a címét, két hamutartót és szá­mos evőeszközt találtak. A borodai maha­­ráni (a maharadzsa felesége) viszont arany karkötőt adott borravalóként a ruhatáros­nak, tíz szaúd-arábiai vendég pedig kará­csonyra ékszercsomagokat ajándékozott a személyzetnek. 1999-re, az évszázad utolsó szilveszter éjszakájára sokan már most asztalt foglal­tak a Maximban. A Maxim elsősorban egyfajta reklámot jelent Pierre Cardinnek, aki 1981-ben 20 millió dollárért vette meg, bár az évi bevé­tel csak 50 ezer dollár volt. De Cardin ötszázféle terméket forgalmaz a parfümtől a porcelánedényekig, és minden termékén ott díszeleg a híres párizsi M betű, a Ma­xim jele. (Süddeutsche Zeitung) Tamaska Gyula felvétele HARANG 55

Next

/
Thumbnails
Contents