Harang, 1991 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1991-02-01 / 2. szám
előttem, képzelheti, hogy nem sok lehetőségem volt. Statiszta lettem, szerződtetni nem akartak sehova. Egyetlen ember volt, aki segített, Szörényi Éva. Bár nem volt veszélytelen értem a közbenjárás. így szerződtem Debrecenbe. Az ottani igazgató pártfogásába vett: Téry Árpád megvédett a gáncsoskodóktól. Mikor itt ért 1956 és ő került bajba, igyekeztem neki visszaadni, amit kaptam, a debreceni menedéket. Nem engedtem, hogy leváltsák a színház éléről. — Az 56-os forradalomban nem rejtette véka alá, hogy melyik oldalon áll.- Nem, és az ár megint börtön volt. Becsuktak 1960-ban. Amikor 1962- ben szabadultam, segéd-Lámpák, fények. Mindenütt a szobákban, mindenütt a lakásban. Hányat is számoltam meg egy gyors leltámyi időre futó pillantással? Ötöt, tízet, vagy még annál is többet? Égnek. Teljes fényerővel. És világítanak. Mit jelenthet a fény egy színész életében? Mit jelent a fény egy ember életében? Mensáros Lászlóról mindenki azt hinné, fényre született. Megszokta, megélte a fény világát, rivaldák, reflektorok, sikerek ragyogták be napjait. Sikeres művész, aki már életében is méltán kerül színháztörténetünk nagyjai közé. És a valóság? Gyakran rácáfol minden látszatra, hírre és elképzelésre. Hiszen a magabiztos, sikeres, elismert színész helyett egy megfáradt, vívódó, megkeseredett ember ül szemben velem itt a város központjában lévő kényelmes otthonban.- Otthon? Na, nem. Ez nem az otthon. Olyan átmeneti szállás. Igaz, közel van az élethez, munkához, mindenhez. Igaz, kényelmes, ízléses is, azt mondják. Na de, hogy otthon lenne? Az otthon a Vértes vidékén gam ott. Később ugyan bekerültem a Színművészeti Főiskolára, de félév múlva itt is kitelt az időm, kizártak azzal, hogy osztály idegen vagyok, szóval nem kívánatos személy. Igazából nem is sajnáltam. Nem találtam a helyem. Nem tetszett, ami az országban folyt. Akkor volt a Mindszenty-per, hazugság, kiszolgáltatottság, torokszorító félelem mindenütt. Nem az én világom volt. Elhagytam az orszávan, ahol a nyarakat töltöm. Az otthon talán ott van, ahol a család, a három gyerek, a hat unoka. Az otthon ott van Pannonhalmán, ahova valóban mindig haza megyek...- Ki hitte, és ki hinné el, hogy Mensáros László, sok nagy és emlékezetes szerep alakítója, sok csodálatos vers megszólaltató ja, a jól felkészült, kiváló orgánummal rendelkező színész valójában nem is végzett színiakadémiát?- Pedig így van. Igaz, jelentkeztem én annak idején 1946-ban, húszévesen, de félév után ott is hagytam. Szüleim ellenezték, inkább zenei pályára szántak, én sem igazán éreztem jól magot, illetve 1949-ben el akartam menni, de elfogtak és elítéltek, egy év és egy hónapot kaptam.- Mikor szabadult? Hogyan alakult tovább a sorsa?- Amikor 1951 januárjában megnyílt a börtönajtó A LÉLEK RIVALDAFÉNYEI 36 HARANG
