Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)

1990-10-01 / 23. szám

HASZNOS TUDNIVALÓK Barátunk, a kémia Bár a kémia az iskolában a legkevésbé kedvelt tantárgyak egyike, sokan szeret­nek otthon kísérletezgetni. Nekik aján­lunk néhány nemcsak érdekes, hanem hasznos kísérletet. Díszes rózbevonst vastárgyakon Töltsünk meg egy nagyobb befőttesüve­­get vízzel és oldjunk fel benne néhány nagyobb rézgálickristályt. Ha a víz már eléggé kék, fektessünk az üveg nyílására két darab hurkapálcikát. Erősítsünk rá egy-egy szál cérnát, az egyikre egy darab rézdrótot, a másikra pedig azt a jól megtisztított, zsírtalanított vastárgyat kötözzük, amelyikre a rézbevonatot sze­retnénk rávinni. Lógassuk mindkét tár­gyat az oldatba úgy, hogy a folyadék teljesen ellepje. Kapcsoljuk őket egy szigetelt vezetékkel egy zseblámpaelem sarkaihoz, mégpedig oly módon, hogy a bevonandó vastárgy az elem negatív sar­kával kerüljön érintkezésbe. A vason fokozatosan kezd kiválni a réz. Ha a bevonat már elég vastag, vegyük ki mindkét tárgyat az oldatból, szárítsuk meg és a „réz” tárgyat puha ronggyal fényesítsük ki. Régi, megrozsdásodott vaskulcsból, plakettből, érméből stb. így nyerhetünk tetszetős, vörösen csillogó „réz” ajándék, vagy dísztárgyat. Mesterséges patina Új réztárgyat „régivé” varázsolhatunk a következő egyszerű eljárás segítségével. 90 g vízben oldjunk fel 20 g réz-acetá­­tot és 1 g szalmiáksót. Ha teljesen felol­dódott, keverjünk az oldathoz 10 g ecet­savat. A bevonandó réztárgyat alaposan le­mossuk, zsírtalanítjuk, majd ecsettel be­kenjük az oldattal. A patinaképződés azonnal megindul. Minél tovább hagy­juk a tárgyon a folyadékot, annál söté­­tebb lesz a patinaréteg. Folyó vízben lemossuk, majd erős szálú kefével átdör­zsöljük. Ha ronggyal még tovább dör­zsöljük, a patinaréteg áttetsző lesz. Dombornyomásos réztárgynál különö­sen szép, ha a mélyebben fekvő részek sötétebbek, patinásak, a domború ré­szek pedig világosabbak vagy visszakap­ják eredeti színüket és fényüket. Ezüstözés A következő két eljárás segítségével dörzsölés útján, tehát veszélytelen mó­don ezüstözhetünk vörös, vagy sárgaréz tárgyakat. 5 cm3 vízben oldjunk fel 2 g ezüst-nit­rátot, 1 g szalmiáksót, 4 g fixírsót és 5 g kalcium-karbonátot. A sorrendet ne cse­réljük fel. A bevonandó tárgyat gondosan tisztít­suk meg, zsírtalanítsuk. Rázzuk fel a folyadékot és mártsuk bele az ezüstözni kívánt tárgyat. Fehér ruhával dörzsöljük rá. Ha az ezüst már rárakódott, mossuk le és spirituszba mártott flanelanyaggal fényesítsük ki a felületeit. Vas- és acél­tárgyakat előzőleg rézgálicoldatba mártva rézzel vonunk be, (lásd az előző kísérletet) és csak azután használjuk az ezüstöző fürdőt. A másik eljárás szerint dörzscsészé­­ben keverjünk össze 3 g ezüst-kloridot, 3 g finom konyhasót és 3 g iszapolt krétát. A keveréket nedves bőrdarabkával dör­zsöljük a bevonandó tárgyra. Az ezüst­­réteg megjelenése után a munkadarabot leöblítjük és a felületet kifényesítjük. Házi fémmaratás Maratással különböző fémek felületét díszíthetjük vagy készíthetünk rá felira­tot, rajzot. A fémtárgyat előzetesen méhviasszal kell bevonni. Ebbe karcoljuk vagy írjuk be a kívánt feliratot, mintázatot vagy rajzot. Ezután ráöntjük a maró folyadé­kot, majd a kémiai reakció befejeztével lemossuk, a méhviaszt pedig lekaparjuk vagy forró vízben leolvasztjuk. Egysze­rűbb jel esetében elég, ha magával a maró folyadékkal rajzolunk. Acél-, ólom-, vörösréz- és ónötvözete­ket 100 cm3 vízből, 10 g vas-kloridból és 2 g tömény sósavból álló folyadékkal marathatunk. Alumíniumötvözetekhez és edzett acélhoz a tömény sósav 1%-os alkoholos oldata használható. p Qj Fortélyok a lakásban Ha szöget akarunk tapétás falba verni, vigyáznunk kell arra, hogy fel ne szakítsuk a tapétát, mert a helye nem tüntethető el. Ezért az előre kimért helyeken hegyes, éles késsel apró keresztmetszést ejtünk a tapétán. Középen felemeljük a tapéta négy sarkát és ezen a lukacskán dugjuk át a szöget. Ha később a szöget kivesszük, egyszerűen visszanyomjuk a tapétát és odaragasztjuk. Zsírfoltot tapétáról úgy tüntethetünk el, ha itatóspapírt teszünk rá és forró vasaló­val átvasaljuk. Ez azonban csak friss fol­tok esetében használ. Régi foltot benzinbe mártott puha ronggyal vehetünk ki. Gyertyafoltot padlószőnyegből ugyan­csak itatós (esetleg újságpapír) felhaszná­lásával tüntethetünk el. Forró vasalóval átvasaljuk és a viasz beivódik a papírba. Letört bútordíszek visszahelyezése. Ha ragasztott dísz tört le bútorról, először is szedjük le a fennmaradt száraz enyvet a bútorról egy éles késsel. Azután, hogy egészen sima és tiszta legyen a felület, csiszolóvászonnal dörzsöljük le. Ha nehe­zen jönne le az enyv, forró vízbe mártott ronggyal oldjuk le. Ha mind a bútor, mind a letört dísz teljesen száraz, tiszta és por­mentes, kenjük be mindkét felületet fel­­forrósított enywel és nyomjuk a díszt szorosan a helyére. A legjobb, ha odaköt­jük, nehezéket teszünk rá vagy leszorít­juk. A még nedvesen kicsorduló enyvet letöröljük. HARANG 63

Next

/
Thumbnails
Contents