Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-10-01 / 23. szám
legnagyobb zsidó ün-Anep. Alapja a bűnbánat. Ez állítja helyre a jó viszonyt Isten és teremtménye, az ember között. Isten szent - mondja a Biblia tehát az embernek is szentnek kell lennie. A kiengesztelés módjáról Mózes III. könyvének 5-ik fejezetében kaphatunk képet. Legalábbis a jeruzsálemi szentély fennállása idején az áldozatok bemutatásán volt a hangsúly. Bűn-, vétek-, égő és békeáldozatokat különböző esetekben mutattak be. Mindegyiknek megvolt a maga szabálya, közös volt viszont bennük, hogy állatokat vágtak le ebből az alkalomból és alapjuk az ember hajlandóságának a kifejezése a bűnbánatra, aminek bizonyítéka, hogy jelentős anyagi áldozatot hoz Istenének. Ezsajás könyvében már arra találunk határozott utalást, hogy az áldozat nem elég: „Ne hozzatok többé hazug áldozatot, még a füstjét is utálom!” Ekkor már inkább az erkölcsi megtérésen, a bűnök bevallásán és az általuk okozott károk jóvátételén volt a hangsúly. Az özvegyek, az árvák, a szegények, az elhagyottak támogatását tűzi ki feladatul. A böjt ugyancsak alapvető követelménye a bűnbánatnak. Már a Tóra előírja, hogy a hetedik hónap 10-ik napján estétől estéig sanyargatni kell a testet. Az evés-ivás megvonásával, a szenvedés fokozásával jön rá az ember gyarló voltára. A próféták azonban továbbmennek, és meghatározzák, hogy mit akar az Úr a böjt révén elérni. Az evésivás tilalma önmagában még semmit sem jelent: „De hiszen ti a böjti napokon is megtaláljátok kedvteléseteket, mert robotosaitokat hajszoljátok...” Ezsajás próféta intő szózata egyben meg is mutatja, mit kíván Isten a böjt után: „Nekem az olyan böjt tetszik, amikor leoldod a bűnösen felrakott bilincseket, kibontod a járom kötelékeit, szabadon bocsátód az elnyomottakat, és összetörsz minden jármot.” Ez esetben is az erkölcsi követelmények dominálnak. 16 HARANG A Talmud három fő követelményt állít fel a bűnbánatra: 1. megtérés; 2. ima; 3. jótékonyság. E három cselekedet képes a rossz ítélet megváltoztatására. Ha tehát az égi hatalmak valamilyen rossz határozatot hoznának az ember ellen az egész évben tanúsított magaviseleté miatt, az ima, a jótékonyság és a megtérés érvénytelenítheti azt. A zsidó hagyomány azt tartja, hogy az ember sorsát újévkor döntik el. De Isten, könyörületessége folytán, ekkor még csak a jóknak minősülök ítéletét zárja le. A rosszakét nyitva hagyja egész az engesztelőnapig. Tehát 10 nap áll a bűnösök rendelkezésére, hogy megtérjenek és megbánják bűneiket. Az engesztelőnap leglényegesebb eleme a szenvedés, ami bűnbánatra késztet. Ez egyénre és népre egyaránt érvényes. A zsidóságnál tehát, amelynek temploma elpusztult, sorsa a szétszóratás, száműzetés lett, ugyancsak bűnbánatra késztető mozzanatok állnak fenn. A bűn végső kiengesztelője a halál. Ezért vallási előírás, hogy a haldokló mondja el a kiszabott formulát: „Halálom legyen vezeklés összes bűneimre.” A zsidóság kétféle isteni parancsot ismer: Az aktív és a passzív parancsot. Az elsőnél cselekednie kell. Például böjtölnie, imádkoznia stb. Ennek elmulasztását a hagyomány szerint az ember bűnbánata azonnal kiengeszteli. De a tilalmak esetében, mint pl. a vér ivásáé, a disznóhús evéséé vagy a szombati munka végzése stb., csak az engesztelőnapi megbánás, a böjt és ima hozhatja meg a kiengesztelést. Általános szabály az engesztelőnappal kapcsolatban, hogy csak az Isten elleni vétkeket és mulasztásokat egyenlíti ki. De azokat, amelyeket embertársunk ellen elkövettünk, csak a megbántott vagy sértett bocsáthatja meg. DOMÁN ISTVÁN A Tóra előírja az engesztelónapl böjtöt, Imádkozást 6s bűnbánatot EN( Kőbányai János felvátelel
