Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-01-17 / 3. szám
A kertész hálaadása. Összegzés, amelyben különböző vallások jelképrendszere sűrűsödik, az őscsillaghalmaz és a kristályosult keresztét, a fent és a lent egysége, a mozgás és az állandóság. A mű egy évnél tovább készült krisztusi alázattal és szegénységben — senki. Én minden darabját élő Golgotának látom. Mert mindegyikben benne van az emberiség útkeresése, szenvedése, a harmóniára törekvés és a megváltás reménye. Volt Ilyésnek egy film-főszerepe, Kosa Ferenc Guernicájában ő volt a szobrász. Ebben is kérlelhetetlen önmagát adta; a tisztaság béklyóiba került. Ahogy maga fogalmazza: néma fák kerülnek a kezébe és az a feladata, hogy azt újrateremtse. Harmóniára törekvésével provokálja jelenünket és jellemün-Elmélyülés, meditáció, örökös töprengés jellemzi Illyés Istvánt két. A kihívást jelezték a 70-es, 80-as években keletkezett művek címei is. „Imádság a mezőn.” „Az út magánya.” „Gondolatok az ősökről.” „A kertész hálaadása.” „A kert temploma.” Ez utóbbi merő ellentmondás. A kert a huszadik század emberének nem természetes közege. A templom pedig nem központi élettér. A fogalmak összekapcsolása felfokozza a feszültséget. Amennyiben hajlandó aljmerülni az alázatos szemlélő, a reveláció erejével hatnak e művek, a tisztulás folyamatát indítják el. Talán már nem telik el sok idő, hogy több évtizedes szándékos elhallgatás és mellőzés után felismerjék és elismerjék... SIKLÓS LÁSZLÓ (A szerző felvételei) Tavasza Túr partján Nagyhódosnál. Talán ezért illik bele ilyen pompásan a parasztház tornácába... HARANG 13
