Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-09-01 / 22. szám
Az üvegházhatás fenyegetése Az ökológia mind fontosabb szerepét és növekvő jelentőségét napjainkban az adja, hogy a technikai civilizáció földméretű elterjedésével és elképesztő erősödésével a legkülönfélébb (emberi, állati, növényi) életközösségeket kezdik veszélyeztetni az egyre fokozódó és szaporodó mesterséges hatások. Oda jutottunk, hogy az utóbbi évtizedekben a lakott, az életet hordozó Föld egésze is veszélybe került. Az eredeti értelemben vett ökumené, amit ma szakszerűen globális ökoszisztémának nevezünk, s „akinek” némelyek a görög mitológia Földistenasszonyától kölcsönözve a Gaia nevet is adták, bizonyos betegségek többékevésbé súlyos tüneteit mutatja. A földi élet egészét tanulmányozva előbb-utóbb rá kellett jönni, hogy az élővilág állapota - beleértve az emberét is - nagyon szoros kölcsönhatásban áll a környezet különféle tényezőinek, a légkörnek, a szárazföldeknek és a vizeknek az állapotával. S ma már az is nyilvánvaló, hogy ebben a nagyon bonyolult kölcsönhatási rendszerben egyre komolyabb, egyre súlyosabb szerepet kapunk mi magunk. Eljutottunk oda, hogy tevékenységünkkel módosíthatjuk az emberi léptékeket sokszorosan meghaladó természeti környezet különféle tulajdonságait, s egyáltalán nem mindegy, hogy milyen változásokat okozunk. így válik egyre komolyabb társadalmi-gazdasági, politikai-erkölcsi-lelkiismereti kérdéssé bolygónk épségének, egészségének megőrzése és tiszteletben tartása. Ami tulajdonképpen saját egészségünknek, s így jövünknek az ápolását is jelenti. Sokan vitatják, többen többféleképpen látják a Földünket fenyegető veszélyeket. A nukleáris háború kockázata, a különféle radioaktív vagy egyéb szennyezések lehetősége, valamint az élővilágnak és a talajnak a pusztulása egyaránt számításba jöhet. Egyik legdrámaibb, s újabban sokat emlegetett riasztó jelenség a földi légkör szén-dioxid-tartalmának az utóbbi évtizedekben tapasztalt rohamos növekedése. A múlt század hatvanas éveitől - vagyis a nagyarányú iparosodás és az óriási őserdőirtások kezdetétől - légkörünkben a szén-dioxid részaránya 290 milliomod részről 340 milliomodra növekedett. Mégpedig egyre gyorsuló mértékben. Ha ez az irányzat folytatódik, a jövő évszázad közepéig a szén-dioxidnak a mennyisége légkörünkben a természetes állapothoz képest megkétszereződhet! A megszaporodott szén-dioxidnak és néhány más hasonló tulajdonságú légköri gáznak az optikai jellegzetességei hasonlítanak az üvegablakéhoz vagy a kertészeti fóliasátoréhoz. Ezek az anyagok a látható fényt csaknem tökéletesen áteresztik, a nagyobb hullámhosszúságú hősugarakat viszont már nem. Az ilyen anyagú rétegek mögötti térben - mint ezt a kertészek már régen felfedezték - a napfény szállította energia mintegy „csapdába esik”. A nappali besugárzás megszűntével az üvegablak mögül betáplált energia éjszakánként nem tud visszasugározódni, a hőcsapdaanyag ál-Földkorong felhótakaróval tál védett térnek így a védtelen környezethez viszonyítva megnő a hőmérséklete. Teljesen hasonló módon emeli meg az egyensúlyi alapállapothoz képest a Föld felszínének átlagos hőmérsékletét a szaporodó légköri szén-dioxid üvegházhatása. A jelenlegi növekedési tendenciák alapján 2050-re várható megduplázódás következményeként a különféle modellszámítások 1,5 Celsius-fok és 4,5 Celsius-fok közötti átlagos hőmérséklet-növekedést jósolnak. A különböző földrajzi helyeken ez az általános felmelege- ► HARANG 39