Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-09-01 / 22. szám
^ fontos körülményt, mint a szláv istentiszteleti nyelvet, ne említené. A zoborhegyi apátság tehát semmi esetre sem lehetett szláv nyelvű. Az azonban nincs kizárva, hogy ebben az időben mégis legalább egy szláv nyelvű kolostor lehetett: a visegrádi apátság, melyben 1221-ig „görög” szerzetesek éltek. Mivel ezt az apátságot I. Endre királyunk alapította Szent András apostol tiszteletére, valószínűsíthető, hogy a szerzeteseket Oroszországból hozta, és így a kolostor egyházi szláv nyelvű volt. Erre mutat az a körülmény, hogy I. Endre felesége orosz asszony volt, valamint az, hogy nevét Szent András apostolról: Oroszország védőszentjéről nyerte. Maga Endre is Oroszországban keresztelkedett meg. A szerzetesek „görög” jelzője ennek a feltevésnek nem lehet akadálya, mert egyszerűen, „görög rítusát” is jelenthet. Ha tehát a százavai szerzetesek szláv nyelvű kolostorban kerestek menedéket, akkor legvalószínűbb, hogy a visegrádi monostorban húzódtak meg, amely egyébként is nagyon alkalmas lehetett számukra, mert pártfogójuk: Vratislav herceg tartózkodási helyéhez: a magyar királyi udvarhoz igen közelinek mutatkozott. A második érv, amellyel igazolni próbálják a Cirill- és Metód-hagyományok tovább élését a Felvidéken: Szent Kelemen kultuszának nyomai az országrész délnyugati szögletében. A mocsonoki templom Szent Kelemen védőszentjében a szláv apostolok hagyományait sejtik. Ugyanis, mivel Szent Kelemen pápfi és vértanú ereklyéit Szent Cirill hozfá magával a Krím félszigetről - majd később Rómába szállította -, Szent Kelemen tisztelete Metódnál és tanítványainál, később pedig a görögkeleti szlávoknál felette intenzívnek bizonyult. Többször rámutattak arra is, hogy Prága első templomai is Szent Kelemen tiszteletére épültek, ami tehát szintén a csehek Metód-hagyományai mellett szólna. Ha azonban a két szent tiszteletét Magyarországon közelebbről vesszük szemügyre, a felvidéki patrocinium bizonyító erejébe vetett hitünk bizony alaposan megrendül. Mai ismereteink alapján elég jól rekonstruálható a szentek magyarországi kultusza. Tiszteletük megtalálható legrégibb misekönyveinkben, mi több, solemnis (=ünnepélyes) formában. Kelemen napja, amit a Müncheni kódex is igazol, még a XV. században is piros betűs ünnep. Legendája az Érdykódexben magyarul is olvasható. Mivel pedig Szent Kelemen tisztelete az ún. római rétegbe tartozik, azaz ünnepe a hivatalos római liturgikus könyvekbe is felvétetett, magyarországi tiszteletét egyáltalában nem szükséges a Metódhagyományokra visszavezetni. Kelemen pápa kultusza ugyan elsősorban a nyugati részeken - Nagykér, Kesztölc, Lipót, Balatonlelle, Kajár, Bük, Szentkút - terjedt el, ahol a Metód-hagyományt könnyen feltételezhetnénk, de találunk nyomokat az ország keleti - egri püspökséghez tartozó - részén is, ahol pedig a Metód-hagyományok teljességgel elképzelhetetlenek. Mindezek alapján úgy tűnik, hogy a szlovák vélekedések ahistorikusak a Cirill- és Metód-hagyományt illetően. Vagyis sohasem működtek szlováklakta területeken. Megtagadott történelmi tények De mi az igazság a másik tétellel kapcsolatban: ti. Szent Istvánnak semmi hagyománya sem volna a szlovákoknál? Itt is kénytelenek leszünk az adatok nyújtotta következtetésekre támaszkodni. Az eredmény felülmúlja minden várakozásunkat. Mert míg Cirill és Metód tiszteletére semmilyen adatot nem találtunk, addig Szent István kultuszára adataink a történelmi időben folyamatosan, megszakítatlan rendben sorjáznak. Azt csak éppen megemlítjük, hogy a felvidéki egyházmegyék liturgikus könyveiben Szent István és általában a magyar szentek tisztelete éppen oly mértékben megtalálható, mint a többi magyar egyházmegyében. Azt azonban már hangsúlyozni kell, hogy a szlovák nyelvű katolikus egyházi irodalom sem különbözik a magyar szentek tekintetében a magyar nyelvű egyházi irodalomtól. A szentek tiszteletének egyik fontos kritériuma és egyben mércéje a tiszteletükre emelt templomok, kápolnák, oltárok száma. Mivel a szenteket koronként más-más intenzitással tisztelik, ezért fontos az idő függvénye. Ugyanakkor a térbeli tagolódás, vagy ahogyan a szakrális néprajz nyelvén mondanók: a szentségi táj a koordináta másik viszonyító eleme. Igaz, bizonyos szentek jelentőségük folytán szétfeszítik a fenti kereteket. Ezekhez tartozik Szent István és a legfőbb magyar szentek: László, Imre és Erzsébet is. Tiszteletük a legrégibb idők óta az egész ország területén állandónak mondható. Nyomaival nemcsak magyar ajkú vidékeken találkozunk, hanem - legalább ugyanilyen mértékben - német Szent István és Szent László királyok (1500 körül) telepeseknél éppúgy, mint a horvátoknál vagy - a szlovákoknál. A magyar szentek tisztelete az ország minden lakóját éppen úgy összekapcsolta, mint a magyar alkotmány. A szlováklakta, illetve a szlovák-magyar nyelvi határon lévő területen a kiadott okleveles anyag alapján kimutatható, hogy az Árpád-házi szentek közül Szent István az esztergomi, a nyitrai, a besztercebányai, a szepesi, a rozsnyói és a kassai egyházmegyében közel nyolcvan templomnak volt a védőszentje. Nyilvánvaló tehát, hogy Szent István alakja a szlovákok előtt sem mondható ismeretlennek. Azaz rendelkeznek évszázadokat átölelő Szent István-tisztelettel a szlovákok is - csak az új keletű nacionalista szemlélet van azon, hogy e történelmi tényeket letagadja. Sőt, ha összehasonlítjuk az ország egyéb, más nemzetiségű történelmi tájaival, akkor azt tapasztaljuk, hogy a szlovákok körében (Horvátországtól eltekintve) nagyobb mérvű az államalapító szent kultusza, mint másutt. Összegezve: történelmietlen bizonyos szlovák „történészek” állítása Szent István szlovák kultuszáról. Meg lehet ugyan személyét bizonyos politikai ideálok kedvéért tagadni, de letagadni nem... RÁSZLAI TIBOR 36 HARANG
