Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-09-01 / 22. szám
FALU, FALUKÉP, FALUKÉPVISELET A gigantománia jól sikerült példája Tab, amely valamikor nagyközség és járási székhely volt Somogy megyében. A hatvanas években a megyénél (a pártban) elhatározták, hogy átrajzolják a térképet. Megszüntették a tabi járást és Siófokot nevezték ki új székhelynek, ezzel is elősegítve egy modern nagyváros születését (a pénz odaáramoltatását). Tab viszont addigra megerősödött politikailag és elintézte fehér meg zöld asztalnál, hogy ne maradjon abba a fejlődés. Hozzácsatoltak tehát 11 kisközséget, ahol e tollvonással alárendeltté vált az élet, csökkent értékű az ember, megszüntették az évszázadokon át működő intézményeket. És ez sem volt elég. További 14 települést, mint városkörnyéket, szintén a tabi tanácselnök irányított, neki voltak hozzá kapcsolatai. Az eredmény? Tabra majd milliárdos beruházással ipari üzemeket telepítettek, utak épültek, boltok, víz, mammut szakmunkásképzők, iskolák, panellakások és fölépült a Rózsadomb (így hívják, villasorral, családi házakkal). Aki a húsosfazék körül nyüzsgőtt és behódolt, jól járt. A 25 községet gazdaságilag elmaradt térségnek nyilvánították, ám a 24 falu a sokmilliós támogatásból alig kapott, kegyként bejárhattak a ma már városi rangot kivívott Tabra dolgozni, vásárolni. Miközben ott a termőföld, a legelő, az erdő, és ott volt a szovjet csapatok által elfoglalt értékes terület is. A város vezetői elérték céljukat. Kérdés, mi lesz a jövőben az üzemekkel. 14 község a várossá nyilvánításkor már levált, maradt 11 - a választásig. Ekkor automatikusan ők is szabadok lesznek. Sorsukról maguk döntenek. És milyen furcsa. Vagy nem? Augusztusig egyetlen község jelentette be önállósági szándékát. A többi marad. Én fogalmazom meg, ők talán szégyellenék: annyira megnyomorították már őket, annyira elvették mindenüket, leépült az élet minősége, hogy már nem is gondolnak önállóságra. Az egyetlen eszmélő község Tengőd.- Mi 1949-ig Tolna megye dombóvári járásához tartoztunk - mondja Tóth Etelka tengődi lakos. - Egy napon azt olvastam az újságban, hogy a „mi kérésünkre” Tabhoz csatoltak, Somogyba... Egészen addig az utak, a buszjárat, a dolgaink Tamásiba vittek. Majd a tabi járást megszüntették, attól kezdve Siófokra utazhattunk a hivatalos ügyekben, orvosi rendelőbe, mindenért. Aztán azt mondták, mostantól Tab társközsége vagyunk. Ezt is „mi akartuk”... Az önállóság kezdete A falu fejlődése kitapintható. 1870-ben 1303 lakosa volt, 1949-ben 1388, 1960- ban 1141, 1980-ban 776 és ma 680-an lakják. Két temploma még megvan, de a papok már máshonnan járnak ide. A felső tagozatos iskola valamilyen csoda folytán megmaradt, persze fogynak belőle a gyerekek. Száznál több az özvegy férfi és asszony. Évek óta többen halnak meg, mint amennyien születnek, és ehhez jön az elvándorlás. Gyönyörű kőházak állnak elhagyottan, düledezve, gazda nélkül. Tabon azt mondták, a 11 társközség többségébe hetenként kétszer szállítanak kenyeret.- Nálunk mindennap van kenyér, de órákig várni kell - mondja Tóth Ételka. - Érthetetlen, negyven éve hogy nem tudják megszervezni a szállítást. Különösen ünnepek előtt borzasztó, aki nem élelmes, a sor végére kerül, annak már nemigen jut. Tavaly ünnepeltük a községünk 850 éves fennállását, ugye nehéz elhinni? Mi magunk szerveztük az ünnepséget. Valaki ismerte a tabi tanácselnököt, aki megkérte őt, intézze el, hogy ezen a napon ne kelljen reggeltől várni az asszonyoknak, mikor annyi a dolog. Mit gondol, mikor hozták a kenyeret? Délben, mert a pék is kiskirály, a szállító is, mindenki...- Mi már februárban szerettünk volna önállóak lenni - mondja Vincze László iskolaigazgató. - Akkor még nem lehetett tudni, hogy a helyhatósági választások után automatikusan megkapjuk a jogot. A falu majdnem teljes felnőtt lakossága aláírta a szándékot. Türelmetlenül várjuk a választást.- Az önállósághoz sok minden kell. Arra alkalmas személyek, testületi tagok, épületek, bevételek. Mi van meg ebből?- Egy húsz-harminc fős csoport, akikkel elkezdtük a törekvést - mondja Fenyvesi László, szintén kezdeményező.- Van két párt, nem nagyok ugyan, de velünk tartanak. Lesz kiből választani. Az idősebbek is segítenek, különösen Etelka néni, bátorítanak azzal, hogy elmondják, milyen élet volt itt a fiatalságuk idején.- Helyiségek?- A tanácsháza épülete megmaradt.- Végül is, miért akarják az önállóságot? - kérdem az iskola igazgatóját.- A közös, városi tanácsnak más volt az érdeke, mint nekünk. Például ránk akarták erőltetni, vegyük meg az egykori művelődési házat, hárommillióért. Nekünk elég lenne egy átalakított tanterem, pár százezerért. Mondtuk, adják ide a hárommilliót az utak javítására vagy ivóvíz nyerésére. Erre semmit nem kaptunk. A pontokba szedett petíciót olvasom, az önállóság okait. Munkahelyek nem létesültek, a régiek megszűntek; fenyegető a munkanélküliség; az utak leromlottak; nincs rendezvényre alkalmas épület; nincs szórakozási lehetőség, csak a kocsma; az emberek minden ügyükkel Tabra vagy Siófokra járnak, ami sok idő és drága; a rájuk eső pénzzel nem számol el nekik a közös tanács. Elkeseredésében sok fiatal elhagyta a falut. Igazi gazdára van szükség, különben mehetnek a süllyesztőbe. Az önállóság hírére máris akadt vállalkozó. Mert ma az egyik kivezető út: a vállalkozás. És, ki az első, aki belevág a bontakozó lehetőségbe? A kereskedő és a vendéglős. Az iskola igazgatója dicsekszik.- Most nyílik a szabadidőközpontunk. Egy régebben elköltözött házaspár visszajött, vállalkoztak. Érdemes megnézni. Gödrös földút vezet a dombra, ahol szép, régi kúria áll, új rajta a tető, frissen festett a fal, az ajtók-ablakok. Az udvart most csinosítják. Felstószolva bútorok, gépek állnak odabent. Mi volt ez? - kérdem. Katolikus plébánia. A pap meghalt, a ház elárvult. A ^ HARANG 27
