Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-01-17 / 3. szám
ge, vagy egy gyülekezeti munkás jön-megy a folyosón, a temekben... Kihez tartozik? Hogy viselkedjenek velük? Az iskola zárt közegében megjelentek idegenek, akik nem tartoznak a hierarchiába. Na, de megjelenhet ezután katolikus, evangélikus, baptista is, és mi például kántorral megyünk, szóval egy seregnyi idegen járhat ott... Úgy érezzük, bizonytalanság van körülöttünk. Arra viszont nincs idő, hogy összeismerkedjünk...- ...netán vitába keveredjenek, akár világnézeti beszélgetésekbe...- Igen, ez új helyzetet teremt, azt hiszem.- Kik végzik a hitoktatást?- A feleségem, egy nyugdíjas lelkész, egy gyógypedagógiai főiskolára járó leány, egy pedagógus kismama és én.- Hogy illeszkednek be az iskolák órarendjébe?- Ez sem könnyű. Több helyen váltott tanítás folyik, és a különböző osztályokban másként nyúlnak át egymásba az órák. Akiknél egyáltalán nem tudtunk egyeztetni, azok ide járnak a parókiára. És velük is adódnak gondok. Errefelé nagyok a távolságok, messzi utcákból is jön4 nek gyerekek. Téli délután korán sötétedik. A szülők nem szívesen engedik el a kicsit, vagy a leányt. A vasútnál elhagyott területek vannak, motoros fiatalok száguldoznak. A síneken a kántorunk kíséri át óra végén a résztvevőket.- Ezek átmeneti gondok Ön szerint. vagy tartósan megmaradnak, ha nem segítenek, nem nyúlnak be „fölülről" ?- Nem vagyok abban biztos, hogy az állami iskolákban meggyökeresedik és visszatér a hitoktatás. Feltétlenül szükség lenne felekezeti általános iskolákra. Az egyeztetésen kívül sok más oka lesz ennek. De mint átmeneti formával, mindenképpen élnünk kell. Legalább a mai pedagógusok is közelről látják a munkánkat és eredményét. Eddig misztikus volt, hova is mennek a gyerekek, mit hallanak a templomban. A többi társuk megkérdi őket, kifaggatja, mit csináltak a hittanórán. Ez misszió. 10 HARANG