Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)

1990-09-01 / 22. szám

pés voll. Miért tette? A tudósok egy csoportja szerint egyszerűen a korrupció ellen lépett fel Jézus, mások szerint viszont éppen ezzel intézte a kezdeti támadást a templomi hierarchia ellen, s az új vallási rend megteremtése érdekében. Akár így, akár úgy, a szakértők abban egyetértenek, hogy fellépése szinte valószínűsítette halálra ítélését. A jeruzsálemiek számára ugyanis a templom rendkívüli gazdasági fontossággal bírt. Ekkor kezdték meg újjáépítését, és az újjáépítési munkálatok tömegeknek teremtettek munkaalkalmat. Vallási, társadalmi, kereskedelmi központ volt. Történészek arra is felhívják a figyelmet, hogy a papok korábban hadsereget küldtek a szamaritánus templom ellen, mivel azt közvetlen vetélytársnak és kihívásnak vélték. A bostoni Weston Teológiai Intézet tanára, Jerome Merev szerint Jézus akkori cselekedete olyan volt, mintha ma valaki „a Bank of Americát támadná, és így a biztos pusztulásba rohanna”.

A

letartóztatás és a

tárgyalás

A Jézus letartóztatását és tárgyalását elemző történészek és teológusok arra a központi kérdésre keresnek választ, hogy miért kellett Jézusnak meghalnia. A keresztény tanítás szerint ez Isten akarata volt - Jézus így mentette meg a világot. A Bibliával foglalkozó tudósok azonban régóta igyekeznek történelmi kutatásokat végezve pontosan nyomon követni az események jogi és politikai összetevőit.

Jézus ellen alapvetően két vádat hoztak fel: istenkáromlás és zendülés. A vallási vezetők azzal vádolták, hogy magát messiásnak nevezte, ugyanakkor veszélyeztette a templomi rendet. Poncius Pilátus előtt pedig azzal vádolták, hogy a zsidók királyának tartja magát, amely címet a korabeli krónikás Josephus szerint igen gyakran használtak a kor forradalmárai. A tudósok szerint ez a vád az, amely a rómaiakat Jézus kivégzéséhez vezette. A rómaiak ugyanis, vallja Donald Senior, aligha aggódtak volna olyasvalaki miatt a zsidók közül, aki magát Isten fiának vagy messiásnak vallaná, kivéve, ha mindez valamiféle politikai hatalommal is párosítható, mint azt Jézus ellenségei bizonygatták.

A zsidó vezetés szerepe Jézus halálában meglehetősen összetett és érzékeny kérdés, éppen azért, mert az Újtestamentum elbeszéléseinek egyfajta teológiai értelmezése legitimálta az ezzel kapcsolatos antiszemitizmust. Maga az evangélium azonban arra enged következtetni, hogy a zsidó vezetők távolról sem egységesen vélekedtek Jézusról. A Zsidó Főtanácsnak legalább két tagja, Arimateai József (aki eltemette Jézust) és Nicodemus együttéreztek Jézussal. Manapság egyébiránt a Passió történéseit az antiszemita érzelmek felkorbácsolására használó teológusok általános elítélésében részesülnek.

Ennek ellenére Jézusnak valóban számtalan ellensége akadt a zsidó vezetésen belül. Képmutatással vádolta a vezetők egy részét, a mózesi törvényeket újszerűén értelmezte, de leginkább a templom ellen intézett támadása volt az, amit a zsidó papok nem tolerálhattak.

Az evangélium nem ad magyarázatot arra, hogy a tárgyalás során Jézus miért viselkedett szinte közömbösen az ellene felhozott vádakkal kapcsolatban. Az elbeszélések különféleképpen írják le a történteket. Amikor például azt kérdezik tőle, hogy ő-e a messiás, Márk szerint úgy válaszolt „én vagyok”; Máté szerint viszont azt mondta „ezt ti állítjátok”; Lukács szerint pedig azt válaszolta „ha megmondom, úgysem hiszitek el”. János szerint Jézus szócsatába keveredik Kaifással, a főpappal, Pilátusnak pedig azt mondja, hogy birodalma nem földi birodalom. Az evangéliumi szerzők Jézus jellemének - ahogy azt legalábbis ma vélik - egy-egy elemét képesek csak leírni, ugyanis a modern tudósok nagy része úgy véli. Jézus követői nem lehettek jelen a tárgyaláson.

Pilátus szerepét is meglehet, félreértelmezték. Az evangélium írásai szerint Pilátus akaratgyenge, habozó személyiség, aki Jézust először ártatlannak nyilvánítja, majd végül a papok és a tömeg együttes nyomására elítéli. A történészek szerint azonban Pilátus vélhetően arra törekedett, hogy mindenképpen megakadályozza, hogy a zsidó ünnepségek alatt valamiféle Kóma-ellenes hangulat uralkodjon el a városi tömegben. így valóban nem akart szembeszegülni a főpapokkal, de Galilea kormányzójával, Heródessel sem. Tiberius császár korábban két ízben is megfedte Pilátust, mert megsértette a zsidó vezetőket. így Pilátus még egy incidenst nem mert megkockáztatni. A tudósok így inkább ezzel magyarázzák, hogy Pilátus Heródes elé küldi Jézust és teszi ezt „diplomáciai szívélyességből”, mintegy jelezve Heródes hatalmának elismerését Galilea ügyeiben, és nem azért, mintha határozatlan lenne vagy olyan elveket vallana, amelyek számára megengedhetetlenné tennék, hogy

ártatlan embert ítéljen el. Az elképzelés egyébként bevált, mivel később Pilátus és Heródes barátok lettek.

A keresztre feszítés

_____

Húsz évvel Jézus keresztre feszítését követően Pál apostol a korinthoszi keresztényeknek arról írt, hogy miközben a zsidók jelre várnak, a görögök a bölcsességet kutatják, addig a keresztények Krisztus keresztre feszítését hirdetik, mint Isten hatalmának és bölcsességének jelét. E rövid húsz év alatt ugyanis Jézus követői számára kivégzése egyfajta győzelmi jel lett, és maga a kereszt a remény szimbólumává vált.

A keresztre feszítés napján azonban maga a kereszt még a szenvedés és a borzalom eszköze volt. Miközben magának a keresztre feszítésnek egyes részletei továbbra is viták tárgyai, maga a tény, hogy Jézust, azaz egy húsz-harminc év körüli férfit kivégeztek Palesztinában, magának a Passiónak olyan eleme, amelyet számtalan történelmi dokumentum hitelesít. Erre tesz utalást a római történész, Tacitus is, de a Talmud is megemlíti.

Ugyanakkor Jézus kivégzése, legalábbis annak evangéliumi leírása számtalan vitát szült. A XIX. és a XX. század elején tudósok megkérdőjelezték a keresztre feszítés számtalan elemét. Egyesek például úgy vélték, hogy az akkori Palesztinában a bűnözőket más módokon végezték ki, megkövezéssel, elégetéssel, lefejezéssel, és testüket általában fára akasztották mintegy figyelmeztetésként szánva példájukat másoknak. Egyes teológusok pedig úgy vélik, hogy a keresztre feszítés római szokás volt, amelyet a zsidó törvények tiltottak. így alig hihető, hogy a zsidó főpapok Jézus keresztre feszítését követelték volna, mint azt az evangélium írja. Más tudósok pedig olyan részleteket kérdőjeleztek meg, mint mondjuk, magának a keresztnek a formáját vagy a szögek használatát, mondván, hogy akkoriban az áldozatokat más módon erősítették a kereszthez.

Az elmúlt években azonban régészeti felfedezések és további szövegelemzések az evangélium leírásait erősítették meg. A holt-tengeri tekercsek között például találtak egy olyan jeruzsálemi templomi dokumentumot, amely arra enged következtetni, hogy Jézus idejében a mózesi törvények bizonyos értelemben előírták a keresztre feszítést. Ernst Bammel német teológus szerint időszámításunk előtt 200-tól volt ismert Palesztinában a ke-20 HARANG