Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)

1990-01-17 / 3. szám

PETHŐ TIBOR NAPKELETI ES NAPNYUGATI BÖLCSEK Rómában, a katakombákban leg­alább tíz olyan falikép van, amely a három királyokat ábrázolja. Mint a Bibliából tudjuk, a mágusokat, más elnevezés szerint a napkeleti bölcse­ket a csillag irányította Betlehembe, a kis Jézus jászolához. Egyikük már indul a csillag után, a másik elraga­­dottan áll, a harmadik térdre borulva tekint feléje. És mindegyiknek aján­dék van a kezében. Az arany és a tömjén azt fejezi ki, hogy Jézust Is­tennek kijáró tisztelettel övezték. Ugyanakkor harmadik ajándékuk, a mirrha a földi csecsemők - ma úgy mondanánk - tápszerének anyaga volt, és azt a tanítást fejezete ki, hogy Jézust, aki valóságos Isten, egyben valóságos embernek is kell tekinteni. A második évezred utolsó év­tizedének elején, mi, itt Magyar­­országon fürkésszük az éjszakai ég­boltot, vajon megtaláljuk-e a csillagot, amely tévedhetetlenül a célhoz vezet bennünket. Helyze­tünkre jellemző, hogy mi nemcsak a keleti, hanem a nyugati csillagot is kutatjuk, sőt talán most inkább a „napnyugati bölcsek” ajándékaira számítunk. Az utóbbi hetekben ugyanis elbizonytalanodtunk. A kö­zép- és kelet-európai térséget meg­rengető politikai és társadalmi föld­mozgások mintha országunk elhe­lyezkedését is megváltoztatták vol­na. Néhány hete még a Nyugat a ma­gyar politikai átalakulást tartotta túl gyorsnak és higgadtságra intett ben­nünket. Jelentős és bátor tettnek mi­nősítette az NDK-bcli turisták kien­gedését és a vasfüggöny lebontását. Aztán hirtelen megindult a lavina Csehszlovákiában, Kelet-Német­­országban, Bulgáriában végül a leg­drámaibban Romániában. „Utolsó pár előre fuss” - ez volt gyerek­korunk egyik kedvenc játéka. Mire körülnéztünk, az egykori első pár, Magyarország és Lengyelország már hátul kullogónak számított. Az újsá­gok első oldalára más események ke­rültek, megcsappant a tőke érdeklő­dése is. így az esztendő elején elgondol­kozhatunk azon, hogy a napkeleti bölcsektől - ha megjelennének - mi­lyen ajándékokat várnánk. De ha ki­csit magunkba mélyedünk, megért­jük, hogy a három királyok utazá­sának lényege nem az ajándék volt. Őket a rendületlen hit - és bármilyen furcsa manapság - a szeretet vezette messzi idegenből. S ez lenne az aján­dék, amelyre szükségünk van. A modern napkeleti bölcsek, mindenekelőtt a Felkelő Nap or­szágának mágusai, azonban más ajándékokat is hoznak. Ötszázmillió dollár szabadon felhasználható hitelt és a Suzuki kisautó gyártására vonat­kozó egyezményt. A napnyugati böl­csek ugyan lassan mozdulnak, de az ő tarsolyuk is megnyílik a Nemzet­közi Pénzügyi Alappal kötött egyez­ség után. Eredmény viszont csak akkor lesz, ha végre valahára saját teljesítmé­nyeket is fel tudunk mutatni. Mert a szózuhatag inkább elriaszt. Ismét türelmetlenek vagyunk, a politikai toleranciából nem jól vizsgázunk. Már pedig ez nem szül bizalmat sem Nyugaton, sem Keleten. Nem báto­rítja a befektetőt. Sajnos, felszínes a mi demokrá­ciánk, a közélet harmadrangú kérdé­sektől zajos, de egyetlen párt sem tud válaszolni, hogy lesz munka és kenyér, hogy segíti a családok bol­dogulását, mi az elképzelése a ma­gyar jövőről. Pedig közelednek a vá­lasztások. És akkor meg kell mutat­nunk, hogy felelősséggel döntünk az ország sorsáról. Napkeleti bölcsek nélkül is. Nem állí Elgondolkodtam, hogy milyen ször­nyű lehet egy életet ilyen kettős tu­dattal, kettős önátadással leélni. Minden bizonnyal a diktatúrák lé­nyegéből fakad, hogy a lelkiismeret szavát erőszakkal sorvasztják. December 22-re eufórikus örömben telt. A román diktátor bukásának Ilire még a s/enimnárium viszonylag /árt falain is be­hatolt. Délután, néhány társammal együtt hallgattuk a rádió híreit: a berlini lal után végre az „erdélyi lal" is leomlott és meg­látogathatja a magyar a magyart. Micsoda karácsonyi ajándék lenne, ha gyulafehér­vári kispaptársainkkal végre egy tilt ünne­pelhetnénk meg Istenünk megtestesülését! „Menjünk be rektorunkhoz. Aszirik püs­pök atyához és puhatolózzunk e/ügyben!" Nagyszerű volt látni, hogy nem mi va­gyunk az egyetlenek, mégcsak nem is az elsők, akiknek fontos az erdélyiekkel való kapcsolat. Délután 6-kor már hat-nyolc papnövendék sürgött-forgott Asztrik atya dolgozószobájában, aki mint karmester irányította a fiúkat. Sokszor egyszerre mind a három telefon csörgött: a vonal túloldalán a Vöröskereszt, a szegedi püs­pökség. a városmajori-, a zugligeti plébá­nia... Büszkék voltunk, hogy részesei le­hetünk a történelem-, s így a/ üdvösség­történelem vérkeringésének. Este 8-kor zsúfolásig tele hordtuk a nyolc gépkocsit, mely a majoriak és a s/eminaristák tettre­­készségének bizonyítéka. A négy mikro­busz és a négy kombi 2—2 sorőrrel este 10 óra után kell útra. Bár fölmerült annak , gondolata, hogy gazdaságosabb lenne te­herautókat bérelni és íölkésziiltebben. szervezettebben másnap vagy harmadnap elindulni, mégis úgy döntöttünk, hogy nincs vesztegetni való időnk. I lisz.cn azon­nal keltek útra a Háromkirályok és a pász­torok is. Ha nem is vinnénk semmit, akkor is i’i’szlii.s-crli'kc van az örömteli szenve­dőket mihamarabb meglátogatni. A határhoz közeledve szívszorulva hall­gattuk az autórádión keresztül Orosz Jó­zsef aradi tudósítását a „janicsárok" vé­rengzéséről és a fegyvertelen nép hitéről, reményéről. Társammal egymásra néz­tünk. - s tudtuk hová megyünk. Nem állí­tom. hogy nem kezdtünk félni... Nagy vöröskeresztek voltak autóinkon, pecsétes papírok a zsebünkben, hogy könnyű legyen átjutni a határon. De lám. azok a román határőrök, akik néhány nap­pal. néhány héttel ezelőtt még parancsra, maguk is megfélemlítve kipakoltatok 6 HARANG

Next

/
Thumbnails
Contents