Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-08-13 / 21. szám
vezésük, kivitelezésük kifinomultabb. De éppen e sziklák örökkévalóságnak szánt egyszerűsége az, ami itt elbűvöl. A meneci kősorozat első druidakövei alig csipőmagasságúak, de a több mint egy kilométeres távon a kövek egyre magasabbak. A sor végén - azaz a sorok végén, mert tizenegy sor halad egymás mellett - a menhirek magassága eléri a négy métert. Az egyenes sorok egy körben végződnek, melynek közepén hatalmas sziklatömb áll, a tudósok oltárnak vélik. Legismertebbek a carnaci kőallék. De impozánsak Kermario és Kerlescan sorai, az Auray-Carnac-Quiberon városok alkotta háromszög látványosságai a Morbihan-öböl partján is, vagy a Saint Michel tumulusza - egy tizenkét méter magas prehisztorikus halotti emlékmű - és a tündérsziklának nevezett 20 méter magas, letöredezett menhir, a Man-Er- Hroec’h, amely a világ legmagasabb neolitikus kőoszlopa. A turista, ha már megnézte az útikönyvekben feltüntetett látnivalókat, megkezdheti egyéni kirándulásait a múltba, megkeresheti a többi dolment és menhirt. Némelyiket táblák jelzik az út mentén, mégsem könnyű rájuk találni. Az egykori szent helyek környékét ugyanis tilos mezőgazdasági célra megművelni, ezért aztán a legtöbb megalit körül szinte áthatolhatatlan vadon burjánzik, romantikus keretbe foglalva az ősi emlékeket, de megnehezítve azok felfedezését. A szent dolmenek és menhirek környékén nem művelik a földeket Bretagne-ban A klasszikus archeológia tanácstalan a megalitkultúra titkával szemben. A C- 14 módszer (radiokarbon kormeghatározás) segítségével megállapítható a kultikus oltárok és síremlékek kora. Felkutatták a történelem előtti népek egymás közti kereskedelmét, a sírokban talált leletek alapján fogalmat alkothatunk őseink életmódjáról, de a monumentális kultikus helyek miértje kérdésében még mindig csak sötétben tapogatózunk. A megoldáshoz néhány éve a geobiológia nyújtott reményt, egy olyan tudományág, amely maga is gyenge lábakon áll, akárcsak a megalitkultúra többi elmélete. A jó öreg varázsvessző tudományos utóda, a biométer segítségével a geobiológusok megállapították, hogy a dolmeneket és menhireket nem is olyan tervszerűtlenül állították fel, ahogy gondoltuk. Sok történelem előtti kultikus helyen vizsgálódtak, Bretagne-ban is. Úgy vélik, őseink sokkal meghittebb viszonyban álltak a föld mágnesességével és kisugárzásával, mint ma élő leszármazottaik. Földünk egész felületét egy felfedezőjéről, Hartmannról elnevezett H-háló borítja. A felszín alatt, egymástól 2-3 méternyire olyan vonalak húzódnak, melyek hatása kimutatható. A sávok által alkotott négyzetek némelyikében semleges zóna van, zavartalan mikroklímával. A kereszteződéseknél viszont ún. geopatologikus zóna jön létre. Ez-a geobiológusok szerint - olyan hely, ahol nem tanácsos hosszú ideig tartózkodni. Különböző druidaköveket megvizsgálva megállapították, hogy minden menhir alatt három H-vonal fut össze, s így szinte minden neolitikus kőtömb kilenc kereszteződés felett áll. Ezek tehát azok a pontok, ahol fokozottan erős a föld kisugárzása. Más a helyzet a dolmenek - kőlemezekből összerótt, lefedett építmények - esetében. Itt úgy helyezték el a súlyt hordozó kőlapokat, hogy a vonalak kifelé irányuljanak, s így minden dolmen belsejébe semleges, tehát a föld ártó sugárzásától mentes térség van. Nem tudhatjuk, építőik milyen hasznát vették ennek, de csodálatos, hogy létezett olyan tudás, amiről fogalmunk sincs, ám az ötezer évvel ezelőtt élt ember mindennapos életéhez tartozott. Morbihanban erősebb a kultúra emlékműveinek tisztelete, mint másutt. Talán azért, mert a kőoszlopok rejtélyesebbek, mint akármelyik hatalmas katedrális... Ami ezt a vidéket vonzóvá és hívogatóvá teszi, az a hagyománytisztelet. Eleinte észre sem vesszük, de néhány nap múlva rádöbbenünk, mi az, ami lenyűgöz itt, Bretagne sarkában. Az itt élő emberek - főleg nyáron - ősi köveikből élnek. De, ami a lényeg, elsősorban nemzedékek hosszú során át együtt élnek velük. (Die Presse - Fordította: Korda Edit) HARANG 37
