Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-08-13 / 21. szám
- Ezek szerint, ha gimnázium maradna a gimnázium a nővérek kezelésében, elképzelhetőnek tartja az együttműködést?- Ez a kérdés több problémát is felvet. Hisz az az alapkérdés, hogy adott esetben a nővérek csak az épületre tartanának-e igényt, vagy a tanári karra is? Mint igazgató, nem dönthetek e kérdésben az utóbbiról, ehhez a városi tanács döntésére van szükség. Én az iskola szakmai és pedagógiai vezetője vagyok, ilyen értelemben önálló, de arról, hogy a városban milyen arányban legyenek egyházi jellegű oktatási intézmények, ennek az eldöntése nem az én feladatom.- És hogyan képzeli: egyszer csak jön egy levél a minisztériumból, melyben értesítik, hogy a Szatmári Irgalmas Nővérek kérésére az iskola a jövőben az övék, ennek megfelelően mind a tárgyi, mind a személyi kérdésekben a továbbiakban az ő kezükben van a döntés?- Nézze, 220 gyerek jár ide. Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy a gyerekek, a szülők és a tantestület megkérdezése nélkül bárkinek is joga lehessen ebben a kérdésben dönteni. A nővérek annál sokkal komolyabbak, semhogy így oldják meg az ügyet. Egyébként pedig az iskolában már a most zárt tanévben is volt hittan. A katolikus hittan volt a legnépszerűbb, hiszen Miskolcon a lakosság nagyobb része katolikus. Előzetes felmérés volt a plébániákon, ott kellett beiratkozniuk a gyerekeknek. Tehát nem volt kötelező, de hát az senkinek sem lenne jó. Viszont akik beiratkoztak, azok jártak is a hittanra.- Igazgatónő, még egy utolsó kérdés. Ön szerint mikorra fog a közvélemény elcsendesedni az egyházi iskolák ügyével kapcsolatban? Vagy inkább úgy kérdezem, mikorra fog hazánkban megoldódni az egyházi iskolák ügye?- Úgy hiszem, hogy az átállás az egyházi nevelésre fokozatosabban fog megtörténni, mint ahogy azt a sürgetők szeretnék. Legalább egy-két évre van szükség, hisz nemcsak az épületekről van szó, hanem a tananyag részletes és pontos kidolgozásáról is. Emellett meg kell szervezni a tanerőt, mely ezekben az iskolákban nemcsak akar vagy szeretne tanítani, hanem képes is ellátni ezt a feladatot. Bízom Korzenszky Richárd perjel úrban, aki ezt a kérdést higgadtabban nézi, ezért remélem, hogy az átállások nyugodtabban mennek végbe. Tudok arról, hogy az irgalmas nővéreknek is több magánjellegű kezdeményezésük van, aláírásokat gyűjtenek, hogy sürgetni tudják az áttérést. Holott ezt elkapkodni ismét végzetes hiba lenne a magyar oktatásban. Hiszen még arról sincs felmérés, hogy egyáltalán hányán és kik akarják az egyházi oktatás bevezetését. WEININGER ANDREA Iskolaszervezés Ha én 12 osztályos iskola volnék, nem szeretném, ha bennem hirtelen 4 osztályos katolikus iskola kezdene működni. Miért kell egy jól működő iskola egységét megbontani? - kérdezném, bár a másképp gondolkodás/tanítás jogosságát nyíltan nem vonnám kétségbe. Kérjenek maguknak másik épületet és szerveződjenek ott! - tanácsolnám, és így is tartanám helyesnek. Egy lépéssel sem gondolkodnék tovább. Mert akkor rögtön eszembe jutna, mi lenne velem, ha a tanulók bizonyos százaléka kivonulna az iskolából? Ugyanúgy megbomlana az egység. Párhuzamos osztályokat kéne összevonni, egyes pedagógusok pedig munka nélkül maradnának. Ha pedig a gyerekekkel mennének pedagógusok is, hirtelen nagy lenne az iskola: gyerek attól nem lesz több, ha az iskolák száma megnő! Persze, mint jól működő iskola, tudnék magamhoz csábítani tanulókat is, tanárokat is, ami a fentebbi ok miatt máshol okozna problémát. Arra is gondolnom kéne, vajon a más szellemiségre vágyónak nem ugyanolyan joga-e ugyanabban az épületben tanulni, mint eddig, mint nekem? Az is felmerülhetne bennem, hátha jót tenne egymásnak a kétféle oktatás egy fedél alatt? Tanulhatnának egymástól, hatnának egymásra és mindez a gyerekek érdekeit szolgálhatná. Rá kéne jönnöm, lényegében nem is a katolikus szülőegylet kezdeményezéséről van itt szó: többről. A kisebbség jogairól. Amit olyan jól látunk (illetve nem látunk) Romániában és Szlovákiában a magyar kisebbséggel kapcsolatban, és Litvánia szovjetunióbeli helyzeténél. Itt sem a népek nevei a fontosak, hanem a mindenkori kisebbség jogai. Ha meglennének ezek a jogok, nem kéne félni annak sem, aki majd netán ezután kerül kisebbségbe. A másságot nem üldözni, mégcsak nem is elviselni, hanem ünnepelni kéne, tartja egy pszichológus. Talán egyszer majd sikerül. B. PETŐFI ÁGNES ■ Az építészetben a hangsúlyos részek közül is kiemelkedik a kapu. Valóságos külön építmény, melynek mondanivalója van a belépőhöz. Fokozott mértékben áll ez a templomok kapujára. A templom kapuja mindig megszólít bennünket: állj meg itt egy pillanatra s gondold meg, ahová belépsz, az a hely szent-Isten háza. A külső és belső világ metszéspontján állsz. El kell szakadnod attól, ami kinn van, hogy ama belső befogadhasson és te is befogadhasd azt. A hívő számára mindenféle templomi cselekvés: imádság, istentisztelet már itt - a templom kapujában - elkezdődik. Templomaink kapui - szigorúan vett rendeltetésükön kívül - ezt a magasabbrendű célt mindenkor ki is fejezték. Főként középkori templomaink külsejének bejárati díszítése volt gazdag. A keresztény hit valamely lényeges, központi igazságára irányította a belépő figyelmét. Leggyakrabban a megváltás tanára, mely a templomi kultusz forrása is egyben. Ezen ábrázolások legősibb formájának egyike az „Agnus Dei”, „Isten B árány a”-szimbólum. Ószövetségi eredetű jelkép, mely az Újszövetségben Krisztus halálával új értelmezést kapott. Megváltásunk szimbóluma lett. Izaiás jövendölésével párhuzamosan (53,7) Krisztusra vonatkoztatva Keresztelő Szent János használta először ezt a jelképet (Jn 1,29). A jelkép jelentése és dogmatikai magyarázata a zsidók húsvéti bárányából - mint előképből - kiindulva egyértelműen Krisztus megváltói tevékenységét és üdvtörténeti szerepét fejezi ki. Művészi kivitelezése és alkalmazása már korántsem ilyen egyértelmű. Az V. században például az Isten Báránya-szimbólum már át meg át van itatva az Apokalipszis szellemével. A Sión hegyén áll a bárány (Jel 14,1), őt dicsőíti az apokaliptikus vének kara (Jel 5,8-19). Ä Bárány tehát itt a mennyei dicsőségben megjelenő, győzedelmes Krisztus jelképe: az egyházművészet nyelvén szólva a „Maiestas Domini” („az Úr fensége”). A legrégibb magyar Isten Báránya, a pécsi bazilika ún. népoltárának záróköve - a szakmabéliek szerint - szintén ilyen apokaliptikus díszt hordó egykori szentélykorlát középítményének része volt. A „Maiestas Domini” gondolatát kifejező ábrázolástól eltérnek azok a legősibbnek tartott Isten Báránya-jelképek, melyeken homloknézetben látjuk a Sión hegyén álló Bárányt, amint feléje két oldalról közelítenek az apostol-bárányok. 28 HARANG
