Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)

1990-08-13 / 21. szám

Zay Péter felvételei figyelembe előrehaladott életkoromat és unokám sé­rült lelkét és jelentkezésün­ket ne utasítsák el.” (Egy nagymama.) „Hétéves, egészséges gyer­mekünk magatartásbeli prob­lémái miatt a körzeti iskolá­ból kikerült. Nevelőotthonos iskolában próbálkoztunk, de egy hónapos próbaidő után itt sem maradhatott. Mindig és mindenütt az a kifogás ellene, hogy „rossz” gyerek...” (Egy édesapa.) „Tízéves kislányunk éles eszű, értelmes gyerek. Öt­éves korában szülői segítség nélkül tanult meg írni, olvas­ni, számolni... Most az isko­lában rendbontó, a közös­ségbe nem tud beilleszkedni. A tanítói nem szeretik, barát­női mellőzik. Agresszív, az erélyes fellépést nem tűri, egyébként melegszívű, szere­­tetre méltó.” (Egy édesapa.) „Tizenhárom éves kisfiam rendkívül okos, de igen érzé­keny, mindenfajta szélsősé­gekre hajlamos..., a legrosz­­szabb körökhöz vonzódik. Nagyon aggódom a sorsáért és megnyugtató lenne szá­momra, ha az elképzelések szerinti iskolába járhatna.” (Egy édesapa.) „Tizenkét éves fiamat a harmadik iskolából voltam kénytelen kivenni az össze­férhetetlen magatartás mi­att... Ideális megoldás nem egy magántanár lenne, ha­nem az önök által szervezett iskola, mivel a gyereknek gyermektársaságra óriási szüksége van.” (Egy szülő.) Az idézeteket nem folytat­juk. A szülők nagy örömmel fogadták ezt a kezdeménye­zést. Sokan a személyes segít­ségüket is fölajánlották az is­kola megszervezéséhez, a mi­előbbi induláshoz. Fölhívá­sunkban budapesti iskola szervezéséről írtunk, viszont vidékről is kaptunk leveleket, kérve, hogy a gyerekek kollé­giumi elhelyezést kapjanak. Az igényekből indokoltnak látszik, hogy másutt is létesül­jenek ilyen iskolák, azaz a szervezendő iskolánk egy is­kolarendszer kezdeti lánc­szeme lenne. Különös örömmel olvastuk a jelentkező pedagógusok, orvosok, pszichológusok le­veleit, hiszen nélkülük a kez­deményezésünk megbukna. Néhány idézetet közreadunk: „... tanulmányaim kifej e­­zetten a deviáns gyerekek ne­velésére vonatkoztak, akiket szeretek, hiszen ezért válasz­tottam ezt a hivatást. ...Sze­retném kivenni a részem en­nek a nagyszerű kezdemé­nyezésnek a megvalósításá­ból is...” (Egy pszichológus.) „.. .Tanítás mellett a kerü­leti gyermekvédelmi munka­­közösség vezetését is végzem. Itt találkoztam a kerület igen nehéz sorsú családjaival és e családokból kikerülő olyan gyermekekkel, akik egyéni bánásmódra szorulnának... A nagy közösség visszahúzó erejétől meg kell menteni ezeket a gyerekeket! Szeret­nék intenzíven foglalkozni velük, nyitott szívvel. Szíve­sen állok a rendelkezésükre és kívánom, hogy siker koro­názza kezdeményezésüket.” (Egy húsz éve tanító tanár­nő.) „.^.Összevont osztályú ta­nyasi iskolában dolgozom. Olyan gyerekekkel foglalko­zom, ahol a családok mind­egyikében alkoholisták a szü­lők. Ez komoly bélyeget hagy minden kisgyerek életén. Mindig vonzódtam a nehezen nevelhető gyerekekhez, fi­atalokhoz. Ez a keresztény iskola telitalálat lehet a prob­lémás gyerekek nevelésében. Nagyon felkeltette az érdek­lődésemet.” (Egy tanítónő.) Az iskola megszervezése érdekében április 7-én meg­alakult a Magyar Don Bosco Iskola Egyesület. Jelenlegi föladatunk az iskola szemé­lyi, tárgyi és anyagi föltételei­nek a létrehozása. Az a cé­lunk, hogy lehetőleg minden gyermekünk önálló, harmo­nikus és boldog személyi­séggé váljon. Kiscsoportos oktatást kívánunk folytatni - szükség esetén fölzárkóztató jelleggel - a gyerek személyi­ségének, mentális érettségé­nek figyelembevételével, de államilag elismert módon. Különös fontosságot kívá­nunk adni az éneknek, zené­nek, táncnak, játéknak, szín­játszásnak, a közös munká­nak, az egyéni és a közösségi felelősség kialakításának stb. A hitoktatásnak nemcsak „egy tanrend szerinti óra” ér­téke lesz, hanem a hitoktatás­sal, illetve a személyes példa­adással szeretnénk elérni, hogy a gyerekek minél mé­lyebben megéljék Jézus Krisztussal való személyes kapcsolatukat és ez életele­mükké váljon. A gyerekek­kel közösen kívánjuk kialakí­tani a kápolnát is. Nevelésünknél, oktatá­sunknál Don Bosco pedagó­giáját kívánjuk követni, ő az egész embert nevelte. A gyer­meket nem pedagógiai tárgy­nak, hanem Isten képmásá­nak tekintette, következés­képpen azon volt, hogy min­den gyermek lelkében ráta­láljon arra a pontra, ami által fogékonnyá válik a jóra és a szépre; legyen bár a legsöté­tebb múltú gyerek is. Ehhez a munkához a közösség nevelő­erejét is fölhasználta. A nevelő és a gyermek kö­zött kölcsönös bizalmat és tiszteletet teremtett. Pedagó­giájában három fő tényező játszott nagy szerepet: az ér­zelemmel teli szív, az okos intelligencia és a szilárd isten­hit. Végezetül kérni szeret­nénk annak érdekében, hogy az elképzelésünk ne csak egy szép álom, hanem tényleges valóság legyen. Szeretettel várjuk iskolánkba az ilyen munkára rátermett vallásos pedagógusokat, nevelőket, pszichopedagógusokat. Már rendelkezünk egy nevelői csoporttal, de még kevesen vagyunk. Várjuk továbbá a tettre kész fiatalokat, egye­temistákat, ifjúsági hittano­­sokat, teológusokat, a legkü­lönbözőbb „kézműveseket” (barkácsolók, szerelők, bá­­bozók, agyagozók stb.), sportkedvelőket, táncosokat. Tulajdonképpen szívesen lá­tunk minden becsületes em­bert, aki a gyerekek nevelése érdekében - önmaga és Isten előtti felelőssége tudatában - tenni akar. Állami költségvetésből fönntartott iskola kívánunk lenni, de tudatában vagyunk a szűkös pénzeszközöknek. Ezért alapítvány létesíté­sével és egyéb módon szeret­nénk megteremteni az iskola speciális jellegéből adódó többletkiadásaink anyagi for­rásait. Szívesen fogadunk és vá­runk mindenkitől erkölcsi és anyagi támogatást (ötletet stb.). Don Bosco egyik mon­dását a szemünk előtt tartva, amely szerint: „Áz ifjúság egészséges ne­velésén múlik a nemzet bol­dogsága.” 26 HARANG

Next

/
Thumbnails
Contents