Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-01-17 / 3. szám
HARANG Családok vallási, kulturális, társadalmi hetilapja Főszerkesztő: Pethö Tibor Főszerkesztő-helyettes: Komlós Attila Szerkesztőség: 1076 Budapest, VII., Garay utca 5. Tel.: 121-5440/84 Kiadja a Fiarang Kft. Ügyvezető igazgatók: Németh Jenő Zlamál Dezső Cím: 1063 Budapest, VI., Szinyei Merse Pál u. 13-15. I. em. 31. Tel.: 112-7090; 132-0945 Szedi a Formatív Kft., Budapest Tel.: 113-0658,113-0659,114-221 Felelős vezető: Deák Gyula Nyomja az Athenaeum Nyomda, Budapest Felelős vezető: Szlávik András vezérigazgató Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalban, a hírlapkézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodában (HELIR) Budapest, XIII., Lehel u. 10/a. 1900, közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Külföldön terjeszti a „Kultúra” Külkereskedelmi Vállalat. Előfizetési díj: egy évre 1482,- Ft., fél évre 741,- Ft., negyed évre 370.50 Ft., 1 hónapra 123.50 Ft. HU ISSN 0865-5049 A szerkesztőség: Szerkesztő: Halász Lajos Olvasószerkesztő: Végh Béla Tervezőszerkesztők: Bertalan Anna, Korda Edit Főmunkatárs: Siklós László Meg nem rendelt kéziratot és fotót nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Címoldalon: „Kettesben" (Tamaska Gyula felvétele) 2 HARANG Számunk tartalmából: Erdély szabad Összeállításunk a 2-4. és a 6-7. oldalakon Pethő Tibor: Napkeleti és napnyugati bölcsek (6. old.) Siklós László: Újra az iskolában (9-11. old.) Csorba Mária: A kisebbségben élő emberek rejtőzködése. Interjú Jakab Róbertnéval (14-15. old.) Szepesi József: Balázs János hagyatékáról (19-21. old.) Összeállításunk a családról: Giczy György, Czakó Gábor, Andorka Rudolf írásai (23-25. old.) Fodor L. István: Eötvös Loránd (26r27. old.) Siklós László: Nem határszéli szolgálat (29-31. old.) Postánkból (34. old.) Beharangozó (35-36. old.) Hasznos tudnivalók (37-38. old.) Előzetes következő számunkból: Weininger Andrea riportja a Kincses Magyarország rovatban az eddig elzárt őrségi falvakról Bemutatjuk a Győri Egyházi Kincstár ritkaságait Volt-e katolikus templom Pesten a rómaiak idején? Hol van az élmény mostanában? Riport a fiatalokról. Egyházi és felekezeti oldalak, riportok, ajánlataink. Mozaik Szusszanásnyi pihenőre a szétdúlt csomagok közé huppan. Kezében túró rudi, élvezettel majszolja. Csapzort haja kikandikál a tányérsapka alól. Három volt! - hárítja el a kávés termosszal udvarlókat. Most már bizonyos, hogy nem fog vámot kiróni; megelégszik a csekélyke sáppal. Véget értek hát a kínos percek, számlálhatjuk az órákat. A vonat csak nem akar tovább indulni. Piros a lámpa - kapjuk érdeklődésünkre a választ. Piros és tilos. Milyen végzetessé válhat ez a kapcsolat! A pirosra állított országban minden tilos, amit nem enged a kegy. E tilosra állított országban minden piros lesz. ami ellenszegülni mer. Két nappal később tudjuk meg, hogy a mi vonatunk volt az utolsó, amely karácsonyi vendégeket hozott az országba. Temesvártól hatvan kilométerre robogott el. UNGER ZSUZSA Mit tesz a hívő ember, ha egy közeli, magyarok által is lakott országban kitör a forradalom ? Általában azt, amit nem hívő honfitársai. Ejt nappallá téve követi az eseményeket, még akkor is, ha a karácsonyi ebéd alatt közvetítik a diktátorok kivégzését. Restellkedik, hogy meleg szobában, puha ágyban, képernyőről nézi embertársai élethalálharcát. Kipakolja a spájzot, a gyógyszeres fiókot, és tartalmát elviszi a számára szimpatikus csoportosulás begyűjtőhelyére. Esetleg autóba ül, és maga szállítja a határon túlra. A hívő ember ezenkívül (vagy előttközben-után) imádkozik is. Azért imádkozik, mert hiszi, hogy Isten segíthet. Vagy már csak az Isten segíthet. Imádkozik a felkelőkért, a halottakért, a meghurcoltakért, de nem imádkozik a besúgókért, a gyilkosokért, a diktátorokért. A hívő ember talán mégsem hisz eléggé. Nem hiszi igazán, hogy kitartó ostromlására Isten megváltoztatja a diktatúrát létrehozók, kiszolgálók és vezetőik lelkét. Azt látja, hogy képtelenek megérteni, mi történik. Olyan szellemi sötétségben halnak meg, ahogy éltek.
