Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-08-13 / 21. szám
Önjelölt önkormányzatok? „Él-e a községben harminc-negyven tisztakezű polgár, indulhat-e a helyhatósági választásokon, aki nem járatta le magát?” „Ha csak a csecsemőket nem számítom, ilyen nincs. A szüleik már nem jöhetnek számításba, mert az ő szüleik sugallatára mindenbe belementek, hogy a tanácstól jó házhelyet kapjanak, bontásból téglát, hogy az új út ott menjen előttük... hogy a tsz-től fuvart... Belőlük lettek a tanácstagok, ők bólogattak az előre eldöntött kérdésekhez, hallgattak a disznóságokról, amit a párttitkár, az elnök, a vb-titkár sutyiban elkövetett. Haza lehet-e hívni azokat, akik elköltöztek? Arra nem várhatunk. Na és azok hol laknának? Házat kellene előbb építeniük, berendezkedni, állatállományt felfejleszteni, ez évekbe kerül.” A kérdések sokasodnak. Lesz-e önállósága a falunak? Az önkormányzat lehetősége ráébreszti-e az ott lakókat idejében arra, hogy lépni kell? Furcsa helyzet adódhat. Aki felelősséget érez és felismeri, mennyi minden hiányzik az önkormányzat kiépítéséhez, az nem vállalja a tisztségeket, legalábbis gondolkodik, mérlegel. Mások viszont - a kalandorok, a felelőtlenek, a kacsintgatok - azonnal belevágnak, sőt, tülekednek a tisztségekért. És ezáltal ki tudja mennyi időre, ismét mellékvágányra futhat a falvak sorának egészséges fejlődése, immáron a pártállam vakfegyelme nélkül. Vajon elég erősek-e a helyi pártok, vajon a párton kívüli tömegek szót kérnek-e, és van-e igazi tisztító folyamat, ami szeptemberre, a választásokra beérik? Természetesen nem adhatunk átfogó képet. Az önállóság álma A háztáji nem azonos a gazdálkodással, ők ma gyári munkások, de falun élnek. Lehet, hogy holnaptól önállónak kell lenniük itt már sokan egyénileg gazdálkodnak... a háztájiban. De mégse önállóan. A tsz-től kapják a palántát, a fóliát, a vetőkrumplit, a tápot, vele szerződnek. A főmunkahelyükről lógnak, azt végzik trehányul, hogy hazaszaladjanak. ők ezt a jól kialakult rendszert most veszélyben látják.- Vagyis sok falusinak nem érdeke a változás, a saját gazdaság?- Várjon. Nálunk egyetlen erős párt van, a kisgazdák, ők szigorúan vissza akarják adatni a földet, evvel persze a jelenlegi tsz felborul, megszűnik, átalakul. Csakhogy nincs, nem lesz kinek visszaadni!- Azoknak se, akik háztájiban dolgoznak?- Aki igazán értett a gazdálkodáshoz, az már idős vagy a temetőben pihen. A háztáji csak pénzszerzési forrás. Egy-két növény termelésének a fortélyát megtanulták, azt gyorsan, szalagszerűen tudják végezni. De az nem önálló gazdálkodási forma. Márpedig a földhöz önállóan gazdálkodó, gondolkodó emberek kellenek. Akiknek van tudásuk, sokféle...- A tsz-ben kell legyen jó szakembergárda!- Az van. De mindegyik csak egyvalamihez ért. Egyik az öntözéshez, másik a műtrágyázáshoz, harmadik a paprikaparadicsomhoz, a búzához meg senki. Szaktudásuk van, szemellenzővel és reggelente összeülnek a tanácsteremben, együtt megtárgyalják, kiosztják a napi feladatot vagy egyből a főagronómus, az Nagy határral bíró alföldi község, 2200 lakossal. Jól működő tsz, lakói szorgalmasak. Annyira, hogy a nyári hétvégén szinte nem volt ember, aki ráért: szedni kellett a háztájiban termelt zöldséget, etetni az állatokat, dolgozni a közösben. Egy idősebb pedagógust találtam otthon, aki szakított időt a beszélgetésre.- Mitől függ a választások sikere? - kérdeztem tőle.- A helyhatósági választásokat nem lehet különválasztani a többitől, ami a jövőt meghatározza. Itt az új földtörvény: visszakapja-e a gazda a földet a 47-es állapotok szerint? Ez alapvető a falu szempontjából. Furcsa helyzet; Lepusztult, sőt elhagyott falvak, faluvégek. Hitelből kell, kellene újraépítkezni. Lesz-e vállalkozó? 4 HARANG
