Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-05-16 / 20. szám
kát? Mert ;i hívők a szociális tevékenységet már keresztény életük megnyilatkozási lehetőségeként kezelték. Ezért könnyű volt velük ezt a szolgálatot elkezdeni. Feladataink kitágultak, jöttek az erdélyi menekültek, majd az NDK- ból itt-tartózkodókat gondoztuk, és az év végén bekapcsolódtunk az erdélyi utakba.- Mibe szólnak bele a külföldi adományozók? Meghatározzák-e, kinek segítsenek?- Külföldi támogatóink szabad kezet adnak, hisz azt mondják, mit tudjuk, hol kell leginkább segíteni. Időnként megjelölnek konkrét célpontot, arra odafigyelünk.- Ez Erdéllyel kapcsolatos?- A legkevésbé. Erdélyt mi sokkal jobban ismerjük a nyugatiaknál, inkább ők kértek tőlünk tanácsot. Bár most mar a külföldieknek is van megbízottjuk az erdélyi városokban.- Csak hithíí, római katolikus embereken segítenek? Ha másokon is, milyen alapon: ez istentelen, ez bűnben él, méltatlan, tehát nem kap segítséget?- A máltai rend szabályzatában szerepel: a szükségben szenvedőket kell segíteni. Ez a kitétel nem számol azzal, kinek mi a felfogása. A segítségnyújtást a rászoruló ember meggyőződése nem befolyásolja. Sőt kifejezetten felszólítást kaptunk arra, máltai szellemben cselekedjünk. Elsősorban azokban kell meglátni Isten gyermekét, akik valamilyen bajban vannak. Isten mindenkit szeret, mint gyermekét, következésképp hozzájuk küld minket is. Igyekszünk alaposan felmérni, kinek mire van szüksége. Természetesen előfordulhat, hogy nem tudjuk helyesen megítélni egy-egy rászoruló valódi helyzetét.- Valami módon mégis kell disztingválni, mivel úgysem jutna mindenkinek...- Sajnos a legképtelenebb óhajokkal kelésnek fel. Azért, mert mi megértéssel és krisztusi lelkülettel fordulunk az emberek felé, nem jelenti azt, hogy mindenkin tudunk segíteni. A lehetőségeink korlátozottak. Ezért vannak, akik csalódnak bennünk, azt gondolják, kivételezünk.- Egy nagy adakozási hullámnak a végén járunk. Milyen forrásaik vannak, amelyek nem apadnak el?- Az eddigi adományok is inkább külföldről jöttek, európai országokból. Ezek a források megvannak.- Magyar származásúak gyűjtenek? 14 HARANG — Ők is, de sok nyugat-európai ember szimpatizál velünk, akik az ott élő lovagok által kapcsolódtak be ebbe a munkába. A hazai hatalmas segélyakciót csak a romániai események váltották ki a magyar népből, ez most alábbhagyott az egyének és vállalatok részéről is. A források kimerültek. Jelenleg könyvadományokat továbbítunk. Szerintem ennek a folyamatnak tartósnak kell lennie. különben a szellemi-lelki táplálék elapad. Az anyaország felel az ott élő magyarok életéért. — A katolikus egyházon belül működik „hivatalos" szeretetszolgálat. Milyen kapcsolatban vannak egymással, van-e, lesz-e kölcsönhatás? Nemrég mindnyájan láthattuk: a Déli pályaudvaron összegyűlt, majd onnan kizárt hajléktalanokon a máltaiak azonnal segítettek, vitték utánuk a meleg ruhát a János-hegvre. A gyors, bürokrácia nélküli módszer fogja jellemezni a jövőt? — A hajléktalanok helyzete rég foglalkoztat engem. Mi nem akkor jelentünk meg, amikor kikerültek a pályaudvarról, hanem hetekkel korábban ki kellett kényszeríteni ezt a lépést. Aztán örültem, hogy mások is bekapcsolódtak ebbe a munkába. Amikor a pályaudvart bezárták, a plébániánkon naponta ötvenhatvan hajléktalan fordult meg. Örömmel mondom, egy ilyen folyamatot csak el kell indítani. Igyekeztünk felruházni őket, élelmet vittünk. Most már inkább a lelki feladat kap hangsúlyt, hogy segítsük őket a döntésben: a munka hozzátartozik az ember életéhez. A másik kérdése: amikor felmerült a máltai szolgálat lehetősége, azonnal felkerestük a katolikus szeretetszolgálatot és annak vezetőjét. Szakos püspök atyát. Bizonyos ideig együttműködtünk, de hirtelen úgy megnőttek a feladataink, hogy önállóan kellett dolgoznunk. — Tagadhatatlan, hogy a máltai szolgálat gyorsabb, operatívabb a hagyományosnál... — Ez a szervezet jellegéből adódik és így látjuk szükségesnek... Azt hiszem, a jövőben egységes szeretetszolgálatnak kell létrejönni. Hogy hogyan, ezt az egyház vezetőinek kell majd eldönteni. Mi dolgozni akarunk. Ez nem azt jelenti, hogy a meglévő katolikus szeretetszolgálat ellenére. Sőt, az egészséges az lenne, ha egységes szolgálat jönne létre katolikus részről. — Ön a múlt héten Rómában járt. Útja kapcsolatban van a karitatív munkájával?- Rómában az európai karitász kongresszusát tartották, és cn ott Magyarországot képviseltem a püspöki kar titkárságának a megbízásából. Beszámoltam a magyar szociális helyzetről, hogyan élnek itt az emberek, miben szenvednek szükséget, milyen próbálkozások történtek orvoslásukra, és mit szeretnénk tenni a jövőben.- Hogyan fogadták beszámolóját?- Érdeklődéssel, hisz első alkalommal vett részt ezen kongresszuson magyar megbízott...- Nem hívták vagy nem engedték?- Azt én nem tudom. Az én személyem azért kapott hangsúlyt, mert már ismertek az NDK-menekültekkel kapcsolatban.- Miben látja a szeretszolgálat jelentőségét?- Sajátosan kell jelen lennünk a nép életében, különben az egyház ellehetetlenül. Az egyház megújulásában csak ez esetben bízhatunk...- Nem késő? Generációk estek ki...- Sosem késő. csak igen kemény munkára van szükség... Létre lehet hozni egy jó felépítésű karitászt. Nem prédikálhatunk az embereknek, ha nem vállaljuk fel a sorsukat. Nekünk jelenleg nem hitigazságok boncolásával kell foglalkozni, hanem a konkrét helyzet teológiai megfogalmazásával, ezt a konkrét helyzetet tudatosítani azokkal, akik magukat hívőnek vallják. Fel lehet építeni egy csodálatos szervezetet, kell hozzá néhány nagyszerű ember, szakember, lelkileg megújult ember, és a híveket kell mindehhez mozgósítani... Ha jól osztják el a javakat, és még külföldi segítség is jön hozzá, akkor a meglévő anyagi lehetőségeink is elegendők... Rendkívül kemény munka lesz.- Ön mennyit dolgozik az utóbbi években?- Sokat. Én mindig sokat dolgoztam, nekem az a meggyőződésem, hogy mindennek az alapja a munka. Ez akkor is így van, ha Istené az áldás. Sokat vitatkoztam erről testvérekkel is. Egy papnak nem a tehetségén, nem is az adottságain múlik a pasztorális eredmény. Ha egy pap tudatosan, következetesen munkálkodik, csodálatos gyümölcs érlelődik. Lehet valaki ragyogó tehetség, ha ezt a kemény szolgálatot nem vállalja, nem megy semmire. Én nem vagyok rendkívüli ember, átlagos a tehetségem, de szeretek dolgozni. Az utóbbi években ez napi tizenhat órát jelent. SIKLÓS LÁSZLÓ
