Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)

1990-01-10 / 2. szám

agycsaládokról ír? - kérdezte ismerősöm. Mi is nyolcán voltunk testvérek, heten élünk. Igaz, már nem vagyunk kicsik... anyunak tizenhét unokája, négy dédunokája van.” „Na és hogy nevelte fel magukat?” „Azt kérdezze meg tőle.”

Váratlanul toppantunk be ezek után Margittal, Kovács Józsefné budaörsi otthonába. Hisz a „gyereknek” nem kell bejelentenie, ha hazamegy. És otthon mindig van valaki.

A mama mindenképpen. Hetvenhat éves.- Mit meséljek? - kérdez vissza, amikor életükről kérdezem. - 1932- ben házasodtunk össze a férjemmel, 33-ban született az első gyerekünk, 53-ban az utolsó. Pesterzsébeten kezdtük bérelt lakásban, a férjem akkoriban fodrász volt, de nem ment túl jól az üzlet... 38-ban be is zártuk, gyárba mentünk dolgozni. A háborút átvészeltük, a férjem egy ideig a Beszkártnál dolgozott, majd rendőr

26 HARANG

A magányt