Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-04-11 / 15. szám
TIZENKÉT APOSTOL János gyeden tanítvány sem kötődött érzelmileg olyan szorosan Jézushoz, mint János, a legfiatalabb tanítvány. A Mesterrel töltött három évből azután kitörölhetetlen emlékeket őrzött. Élete viszont úgy alakult, hogy Péterrel vált elválaszthatatlanná három évtizeden keresztül. Nem azért pusztán, mivel ez a halászlegény szinte egyazon órában hagyta el Péterrel a hálót, sem nem azért, mivel mint a szűkebb tanítványi kör tagja, láthatta Péterrel együtt az Úr megdicsőülését, de sokkalta inkább azért, mivel vele együtt lopakodott az elárultatás éjszakáján a főpap udvarába, ahol a kiszivárgott hírek alapján már tudomására jutott Jézus halálos ítélete. Ezután kis időre magára maradt, egyetlen tanítványként merészkedett a kereszt alá, ahol támogatta az ájuldozó édesanyát, Máriát. Húsvét hajnalán fiatal korának köszönhetően megelőzte Pétert és előbb ért az üres sírhoz. E történetek alapján nevezhetnénk őt nagypénteki, ill. húsvéti tanítványnak, hiszen mind a szörnyű, mind a boldogító élménynek ő az egyetlen, ill. eslő hiteles tanúja. A kapcsolat ezután mintha szorosabbá vált volna Péterrel, hiszen együtt vezetik a jeruzsálemi gyülekezetét, részt vesznek az apostoli zsinaton, együtt kerülnek börtönbe, együtt hurcolják meg őket. Csak amikor hírét veszik a zsidó háborúnak, válnak el útjaik, János Kis-ázsiába, Efezusba kerül, ahol hat gyülekezetét alapított. A Jánosról alkotott képünket erőteljesen befolyásolja az ábrázolóművészet. Fiatal, kedves gyerekember, fájdalmasan édeskés vonásokkal. Az utolsó vacsorán szinte könnyezve hajtja fejét a Mester keblére, s a nevét hordozó evangélium külön is kihangsúlyozza, mennyire szerette őt Jézus. A szeretetről tett csodálatos vallomásai alapján kapta az egyháztól a jelzőt: a szeretet apostola. Ám itt álljunk meg egy villanásnyi időre! Az Úr Zebedeus gyermekeit, Jánost és Jakabot a mennydörgés fiainak nevezte. Tüzes, lobbanékony természetük gyakorta ragadta el őket. Tüzet kívántak arra a falura, amely nem fogadta be Jézust és tanítványait. A gyerekember karakteréhez tehát hozzátartozik ez is! Ebből a tüzes, lobbanékony természetből kellett szelíd, megértő és megbocsátó embert faragni a Názáretinek. Az bizonyos, hogy a későbbiek során megejtően szelíd és csupa szeretet vonásokat hordozott a mennydörgés fia. Késő vénségében írt evangéliumából olyan történeteket tudunk meg, amelyek kimaradtak a többi evangéliumokból, de legfőképpen olyan intimitásokat, amelyekhez csak egy szem- és fültanú juthatott. Felbecsülhetetlen kincsünkké vált Jézus búcsúbeszéde, vagy az ún. főpapi imádsága. Jeruzsálemben a keresztényüldözés korán kezdődött és 70-ben, amikor Titus a várost lerombolta, végleg meg is szűnt a gyülekezet. Szétszóródtak a hívek a birodalom tartományaiban. Az új szektát Róma sem tűrte. Domitianus császár heves keresztényüldözésének esett áldozatul János is, akit a sivár, karsztos Pathmos szigetére száműztek. Itt írta meg apokalipszisét, a sok vihart támasztott Jelenések könyvét. A jóságos Nerva uralkodása alatt visszatérhetett Efezusba, ahol időközben Pál tanítványa, Timotheus mártíromságot szenvedett. János a szétszórt nyájat újra összeterelte, majd hozzáfogott evangéliumának megírásához: Kezdetben vala az Ige... és ömlöttek a sorok, átélte újra az eseményeket és még az órákra is emlékezett. A negyedik evangélium, evangélista szimbóluma a sas, a felfelé szárnyaló, egekbe törő madár. De az egyházi művészet gyakorta ábrázol a sas mellett egy kelyhet is, amelyből kígyó kúszik elő. Utalva ezzel arra a legendára, amikor egy Aristodemus nevű pogány főpap előtt egy méreggel teli poharat ivott ki anélkül, hogy ártott volna neki az ital. Efezusi életének hátralévő szakasza tele van bájos legendákkal, amelyek egytől egyig a szerető, melegszívű apostol körül játszódnak le. Száz éves korában, nagy békességben halt meg 100- ban, vagy 1Ö 1-ben. Az ókori világ hét csodája közül az egyik az efezusi Artemistemplom. Ez a város megél-Szűz JÁáría mióét őZoLjáítat Én fölkeltem én ágyamból, Mint Úr jézus koporsóból, Kimegyek házam elejibe, Nyitva látom mennyország ajtaját, Kívül aranyos, belül irgalmas, Mi asszonyunk, Szűz Mária, misét szolgáltat, Szent térdin térdepel, Szent könyökin könyököl. Szent olvásását olvassa. Ódámén Szent János: Hadd el, hadd el mi Asszonyunk Szűz Mária, Szent térdeplésedet, Szent könyöklésedet, Szent olvasásodat, Mert megfogták az ártatlan Jézust Lásd megmontam Szent János, Te leszel ebben tudós, Én leszek ebbe búlátó. Ereggy menny el a fekete föld színire, Hirdesd ezt akis imáecsá gomat, Aki minden reggel elmongya, Velem lesz a paradicsomkertbe’. (Archaikus népi imádság) 22 HARANG
