Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)

1990-04-11 / 15. szám

------------------------------------------------------------------------------------- ' ' ----------------■■■■ ——-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------_________________________________ ‘Xaßij famíCiá^

elpuskázták volna hazánkat, sorsunkat és országunkat? Nem - ilyet még kérdezni sem szabad.

Magyarország beteg. Nagyon beteg. Ezt örökölték ők - Károlyi Mihály és felesége. Hiába próbáltak meg mindent - nem tudták meggyógyítani. A történeti Magyarország menthetetlen volt. De legalább a magyar nyelvterületet?... Azt sem. A Vyx-jegyzéket Károlyi nem fogadta el. Inkább száműzetésbe, keserűségbe, már-már a meghasonlásba ment. De magyarjait nem árulta el soha. Sem ő. sem „Vörös Kata”. Nem. nem, soha!

Beszélgettünk.

Elbeszélte az összes lakását Prágától Dubrovnikig, s azután Londonig, Párizsig és Vence-ig. A magyarok egyik gyászszázadában (ez az én szókapcsolásom) élt, a négytornyos tiszadobi „francia kastély” kék damaszttal kárpitozott toronyszobájában született. Gyermekkorában hőstetteket akart végrehajtani; Zrínyi Ilona és az egri nő, Dobó Katica volt az eszményképe.

Károlyi Mihállyal 1918-ban (Müllner János felvétele)

1965. Katinka emlékiratait írja a Károlyi-palotában (Miké László felvétele)

A hatalomátvétel idején, az 1919. március húszadikát követő éjszakát a királyi várban, Erzsébet királyné szobájában töltötte. Gyermeket várt, de a szülés nem indult meg, s Júlia leánya. Szabó Zoltán író (valahai barátom) majdani felesége nem a királyi várban, hanem egy Óra utcai, svábhegyi villában született. A villát mély tisztelete jeléül egy régiségkereskedő ajánlotta fel átmeneti szállásként az „Elnök úr”-nak.

A lakások története már a Budakeszi úton fejeződött be. Ennek a históriája is érdekelt. Az emberéletet a részletek őrzik. Károlyi Mihály már belehalt második emigrációjába, amelyet azért választott, mert nem hitt Rajk László bűnösségében, amikor özvegye végleg hazatért. A Horthy-korban az „árulók” minden vagyonát elkobozták, s 1946-ban bizonyos kártalanítást ajánlottak fel nekik ugyan, de a Károlyi házaspár mindent elhárított. Végül a Kádár-korszakban egy ügyvéd fölfedezett egy vadászházat, amely merő véletlenségből a nevükön maradt. Vörös Kata ebből vette utolsó lakását.

Szűk famíliájának a történetéből egy magyar Thibault-család vagy egy Háború és béke Rosztov grófjainak a históriája is kitelne. De e sorokat nem író írja - tőlem csak újságírói vázlatra telik. A vázlat részletei a következők;

Nagyapja, aki egy horvát halászfaluban, az adriai Voloscában épített Andrássy-Sokszor a Habsburgokról álmodott; felszabadítja hazáját Bécs uralma alól. Egyszer egy gyöngyháznyelű revolverrel öngyilkosságot kísérelt meg, mert mi értelme az életnek, ha nem lehet boldog soha? Károlyi Mihályt tizenkét éves korában a budai Andrássy-palotában látta először.

Családja egyik jelmondata volt: „A pénzt valamirevaló ember örökli, nem megkeresi.” A másik: „Egyetlen Andrássy sem hazudott.”

Párizs, 1933

(Kertész André felvétele)

Szeptemberben, szarvasbőgés idején Erdélyben, az Andrássy-havas alatt ment a szarvas vadászat, máskor Terebesen a rókavadászat, s a karácsonyt mindig Terebesen töltötték. Apja és fivére Rudolf trónörökös játszótársa volt. Duna-paiti palotájukban Rembrandt fiatalkori önarcképe függött a falon. Mostohaapjával (ifj. Andrássy Gyula. „Duci bácsi”, elhunyt édesapja testvére, akihez özvegy édesanyja férjhez ment) mindig .szalonkocsiban utazott. Életének pillanatai történelmi pillanatok voltak. Egyszer például mostohaapjánál, Duci bácsinál járt a Ballhausplatzon, mikor megszólalt a telefon. „IV. Károly kérte nagybátyám véleményét, beleegyezzék-e, hogy Horthy tengernagy átadja a flottát a jugoszlávoknak.” „Adja át” - válaszolt törődötten a nagybátyám” (Duci bácsi).

Döntöttek. II n’y a que nous.

HARANG 13