Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-04-03 / 14. szám
Ősrobbanás az üvegben Az 1956-os forradalom mártírjainak emlékére kiírt emlékműpályázaton Lugossy Mária fekete üvegbe zárt bronz Corpusa második díjat kapott. Ki ez az asszony, aki e megrázó erejű művet elénk tárta? Milyen gondolatok vezérlik kezét, miközben különös hangulatú, nyugtalan, fantáziálásra ösztönző üvegszobrait készíti? Az alábbi interjúban a művésznő pályájáról, hitvallásáról beszél.- Mit érdemes tudnia a pályádról annak, aki esetleg e bronz Corpus révén találkozott elé)szór munkáddal?- Az Iparművészeti Főiskolán 1973-ban végeztem mint ötvös tervezőművész. Főleg a fémekkel, rézzel való formálást tanultam. Diplomamunkaként a Győri Műszaki Főiskola aulájába terveztem egy krómacél órát, majd ezt több nagyméretű óra tervezése követte, így készíthettem el a balatonfüredi pályaudvari váróterem belső terébe és külső homlokzatára egyaránt nyíló órát krómacélból, majd a Déli pályaudvari üvegfalú váróterem elé is felkértek egy köztéri óra tervezésére.- Ha jól tudom, ott nem valósult meg, ellenben a Marx téren látható ez a munkád?- Ennek a Marx téri órának fanyar története van. Röviden csak annyit, hogy amikor kiderült, hogy a Déli előtt nem lesz felállítható, úgy tűnt, a terv örökre süllyesztőbe került. Mígnem a nyolcvanas évek közepén a TV-híradóból tudtam meg, hogy a Marx téren felállították, a környéket vizuálisan befogadó, hengerpalást mentén körbefutó végtelenített fényújságot, mely óraként is funkcionál.- Abban az időszakban már nem foglalkoztál óratervezéssel, hanem üvegszobrokat „faragtál". Mégis, úgy tűnik számomra, munkáidban az Idővel való kapcsolat mindig jelen van, csak más és más mondanivalót hordoz.- Igen, az Idő valóban konstans a munkáimban. Eljegyeztem magam az idő problémájával, hisz már a diplomamunkámat is meglőzte néhány óra. A későbbiekben pedig az Idő múlását, a fejlődést próbáltam az anyag segítségével megmutatni.- Ekkor már üveggel dolgoztál...- Az első üvegből készült kisplasztikám a „Vénusz születése - 1980". A két egymásba zárt sejtszerű forma már az 1978-as keltezésű szobraimban is megtalálható. Azóta csak annyi történt, hogy útjára indítottam őt. Vándorolt óceánok, őskövületek hasadékain és üregein, zárványokba szorulva majd kiszabadulva, végül felszínre bukkant. Közben osztódott és szaporodott ez a forma és gondolat bennem, majd ez a változás időről időre nyomon követhető a későbbi üvegszobraimon.- Volt-e személyes motivációja ennek a témának?- Igen, Eszter lányom születése szerepet játszott az embrió témában. Amikor Adám Fiamat szültem, meg túl fiatal voltam, 21 éves főiskolásként egészen máshogy éltem át az anyaságot, mint később a lányom születésekor. Akkor még nem voltam felkészülve a házasságra se. hisz húszévesen mentem férjhez. Utólag visszatekintve nagy merészség kellett hozzá. De a második terhességemet sokkal tudatosabban, önmagámra, befelé figyelve, csodavárásként éltem át, s ez a folyamat a munkámra is hatással volt. Majd egy sorozat lett ebből a témából, hiszen ekkor következett a Vénusz gyermeke és a többi embrió plasztika.- Ezek a szobrok nem a hagyományos iivegfúvási technikával készülnek....- Az üvegszobrászat azelőtt nem létezett, amit mi a férjemmel csinálunk teljesen új dolog a szakmában. Ugyan tanítja a hagyományos melegüveg-technikát a főiskolán férjem, Bohus Zoltán, de ő maga sem ezen a módon készíti a szobrait.- Mi a lényege ennek az eljárásnak?- A hagyományos üvegfúvási technika helyett mi rétegekből ragasztjuk az üvegtömböket egymásra, majd csiszolással, polírozással. homokfúvással alakulnak ki a végső formák. Kialakult itthon egy kis csoport, akik hasonló módon készítik ma már az üveget, s így fokozatosan eljutottunk oda, hogy külföldön fogalommá lett a magyar üveg. Magángalériák, kiállítások rendszeresen hívják meg ezt a 8-10 fős magyar társaságot, ami tovább népszerűsíti a magyar üveget.- Közel tíz éve foglalkozol üveggel. munkáidban rendszeresen visszatérnek bizonyos témák, embriók, zárványok. Az állandó mozgás és a bezártság, ez a két egymástól teljesen ellentétes fogalom évek óta benne van az alkotásaidban....- Úgy érzem, ez a kettősség az egész fejlődés mozgatórúgója. Már 1981-ben volt egy kiállításom, melyen egyetlenegy munkám volt látható, viszont abban próbáltam mindent elmondani erről a témáról, - ami bennem mozgott. A „Gyorsuló Tér” című munkámban az Energiával felütött tér kisülésének pillanata merevedik látvánnyá. A létezés minden rezzenését a Tér-Idő-Mozgás prizmájának fénytörésében észleljük. Képzeletünk szálai kötik össze a parányi részecskét a Mindenség egészével. A felfogható létezés peremén történt Ősrobbanás hevében kristályosodott ki Tér-Idő-Mozgás prizmánk. A mozgáshoz szükséges hajtóerő sűrűsödéséből származó, teremtő robbanás, a Metagalaxis térben és időben leképezhető valósággá vált. Periodikus tágulása és zsugorodása új Galaxisok ígérete. A kőzetek, kristályok zárványaiba bezárt parányi „órák” kijelzik a Föld mérhető korát. E munkában az anyagok váltása és térbeli egymásutánisága a gyorsulás kifejezése. A robbanást megelőző, feszültséggel teli állapotot akartam megtagadni, amikor még megsejthetek a következmények, de már kiszámíthatatlanok. HARANG 29
