Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-04-03 / 14. szám
Ökumenizmus és kereszténység Simányi Ferenc, a kőbányai Krisztus Föltámadása templom plébánosa a kereszténység jelenlegi megosztottságáról ■ Tisztelendő úr! Miképpen lehetséges az, hogy a mai világban több száz, egyesek szerint több ezer keresztény felekezet, szekta működik és ezek valamennyien azt vallják, hogy az igazság egyedüli birtokosai? — Azért mert mindegyikben van igazság, valamennyi szekta az igazság egyegy szeletét képviseli. Kis iróniával azt is mondhatjuk, hogy minden ember egy külön szekta, talán még az egyházakon belül is vannak szekták. A teljes igazságot — legalábbis azt hiszem - egyikünk sem birtokolhatja. — Vajon mennyire ■ játszott közre az egyházak szétválásában az, hogy a jobbító szándékú reformátorokra mindig az eretnekség bélyegét sütötték, de azzal, hogy nézeteik mennyi igazságot tartalmazott, szinte egyáltalán nem foglalkoztak? — Azt hiszem, hogy minden egyes hiba új irányzatok létrejöttét eredményezte, gondoljunk csak például a reformáció korára, a papok elvilágiasodott életmódjára, a túldíszített templo; mokra, a búcsúcédulák körüli hercehurcára. Természetes volt a lázadás ezek ellen az egyház keretein belül. Az egyház nem engedett, de nézetem szerint a reformátorok is túl nagy pofonnal válaszoltak a hibákra, és átestek a ló túlsó oldalára, vagyis a tolarencia teljes hiányáról beszélhetünk mindkét oldalon. — Tehát egyfajta rátartiságról volt szó? — Sajnos igen. Mert igaz ugyan, hogy Lutherek sem engedtek a maguk igazából, de a katolikusoknál is dolgozott a régi beidegződöttség: ha nem mi jövünk rá arra, hogy hol van a hiba, az már nem is lehet igaz. — Nézete szerint a katolikus egyház hogyan próbálja megvalósítani az egységet? — Szerintem nem nagyon törekszik erre és e téren még a II. Vatikáni Zsinat sem hozott sok újat. A Katolikus Egyház látszólag keményen küzd az ökumenizmusért, de szerintem ez nem egészen önzetlen dolog, mintha a mélyén ott volna az, hogy a magaslatról lenyúlunk az eltévelyedett testvéreinkért, bár hivatalosan már csak elszakadtakról beszélünk, mert nagyon erősek vagyunk, tehát még ezt is megtehetjük. — Hogyan állapíthatjuk meg teljes bizonyossággal valamilyen irányzatról, hogy az elfordulás a katolikus egyház tanításától?- Ez nem könnyű, tekintve, hogy az egyes kérdések megítélésében gyakran változnak az álláspontok. Például a nagymarosi lelki összejövetelekre gondolva kezdetben mekkora fölzúdulás volt ellene, ma már viszont egészen természetes dolog. Nehéz eldönteni, hogy mi az a küszöbérték ami még megfér bennünk. Szerintem ez attól függ elsősorban, hogy kik bírálják el.- Fontosnak tartja ön az egyház egységét?- Őszintén szólva nem. Szent Pál írja az egyik levelében, hogy keresse mindenki a maga meggyőződését. Még azt is megkockáztatom, hogy talán Jézusnak sem volt célja az a nagy-nagy egység, mert akkor nem emlegette volna olyan sűrűn, hogy ellenségeskedést hoz közénk és önmagunkkal való meghasonlottságot. Nem hiszem, hogy az egység hiánya olyan borzasztóan nagy baj volna.- Nem áll így fenn annak veszélye, hogy sokan tévútra jutunk?- Ez a veszélye természetesen fennáll, de hát az élet minden területén így van ez. Isten célja nem a káosz eluralkodása és én hiszem, hogy Ő tart annyira felnőttnek bennünket, hogy feltételezze rólunk: nem úgy használjuk a vallást, hogy tévútra csússzunk.- Tehát ön szerint az ökumenizmus nem is annyira lényeges kérdés, mint ahogyan mi azt hisszük?- Szerintem egyáltalán nem lényeges. Mindenkinek joga van követnie a maga igazságát, tehát nincs jogunk elítélni azt. ha valaki a miénkkel nem egyező véleményt vall a hit kérdésében. Megint más dolog az, ha valaki a saját érdekét nézi csak, amikor odacsapódik valamelyik irányzathoz, de ha a lelkiismeretét követve fogad el egy tételt, akkor kutyakötelessége azt követnie.- Ennyire nehéz lenne eljutni Isten igazságához?- Inkább ennyire könnyű, csupán azt kell szem előtt tartani, hogy Isten személyesen szól mindenkihez - és mindenkihez másképpen. Nem szabad tehát uniformizálnunk az Istennel való kapcsolatunkat. És még valami: nagyon lényeges, hogy az emberek megtanuljanak vitatkozni, ésszerűen és normális hangnemben beszélni egymással a hit dolgairól. Mondhatnám azt is, hogy ökumenizmus az, véleményem szerint, hogy megtanuljunk közösen beszélni a magunk igazságáról.- Végezetül azt szeretném megkérdezni Öntől: tud-e valamilyen ökumenikus mozgalomról itt a kerületben?- Azonkívül, hogy évente egyszer közös imahetet szerveznek, másról nincs tudomásom. Valahol azonban úgy érzem, ez is látszat, hiszen a liturgia lényege éppen az lenne, hogy belső meggyőződésünknek látható kifejeződése legyen, de hát hogyan tudnánk ezen részt venni tiszta szívünkből, amikor nem értjük meg egymás belső igazságait - a lélek megint csak elsikkad valahol —, azzal nem foglalkozunk, mert az már bonyolult volna, holott ez lenne az igazi. BODNÁR DÁNIEL HARANG 5 Gaál Zoltán felvétele
