Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)

1990-03-28 / 13. szám

tömlőbe való ”- A hívők - különösen a kisközösségekben élők - körében nagy a várakozás az Anyaszentegyházzal kapcsolatosan. Változásokat remélnek a viszonyban is, személyeket illetően is....- Én jóslásokba nem bocsátkozom, mint egyik-másik újság mostanában. Annyi bizonyos, hogy az egyháznak a múltjával is szembe kell néznie, s ez hozzájárulhat az új követelmények mellett a szervezeti és bizonyára személyi változásokhoz is. Egyre inkább úgy látom, hogy egy püspököt kellene

megbízni a lelki megújulási mozgalmak és bázisközösségek összefogásával. Koordinálva őket testvéri dialógust lehetne kialakítani velük, s akkor az a karizma, ajándék, amit magukban hordoznak az egész Anyaszentegyház javára-épülésére válhatna. Tapasztalatom az, hogy jelenleg a kisközösségeknek nagyon kevés kapcsolata van a hierarchiával. így értékeik beépítése az egyházba nem a kívánatos ütemű. Az én kapcsolatom is esetleges a házi sközösségekkel, hiszen elfoglaltsá-Tamaska Gyula felvétele

gom csak alkalomszerű meghívásoknak enged eleget tenni. Ilyenkor min dig megdöbbent az a tisztelet, szeretet és öröm, amivel fogadnak. Ez nem személynek szóló, hanem az. egész, püspöki karnak. Érvényes ez a Fokoláré. a Júdea Oroszlánja, a Bulányisták, de mások közösségeire is.- Tágítva a kort: a/, együttműködés fokozására a többi egyházzal is egyre inkább szükség lenne. Ugyanakkor újra felelevenedni látszanak régi sérelmek.- Ebben a történeti régióban, - Közép-Európában, ahol évszázadok óta együtt él magyar, román, cseh, német, ruszin, szláv, lengyel, a nemzetiségi megosztottság ugyanúgy súlyt bennünket, mint a felekezeti. Itt az egyház írástudóinak, teológusainak, a magyar szellemi élet jeleseinek igen nagy missziója van a jövőt illetően. A legkorszerűtlenebb nacionalizmus és sovinizmus fogalmak terhét, gondolati örökségét kaptuk. Ezt új, korszerű történelemtanítással, nem manipulált történelemszemlélet alakítással sürgősen meg kell változtatni, mert különben a rendelkezésünkre álló szabadságunkkal nem élünk, hanem egymásnak esünk.

Továbbá: tudom, hogy protestáns testvéreink körében az a megkülönböztetés, - hogy előbb magyarok vagyunk és aztán keresztények - élénken él. A katolikusokra azt szokták mondani, hogy előbb katolikusok és csak aztán magyarok. Azt gondolom, hogy a helyes sorrendet kell megtartani. Isten gyermekei vagyunk mindannyian. Aztán, ha hitre, megtérésre jutottunk és valamelyik egyház közösségéhez tartozunk, akkor (ezt követően) Jézus Krisztushoz tartozunk és Jézus Krisztusban még inkább tudatosul a testvériség, és csak utána mondjuk, hogy egy nemzethez is tartozunk. A kettőt nem szabad szétválasztani, szembeállítani. Az egyik inspirálhatja, ihletheti a másikat, le nem rombolhatja. Az, hogy melyik etnikumhoz, illetve felekezethez tarto-HARAMG 3