Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-01-10 / 2. szám
ARMAGEDDON az utolsó nagy csata színhelye? Az amerikai elnök a Jelenések könyvét idézte: „És láték a sárkány szájából és a fenevad szájából és a hamis próféta szájából három tisztátalan lelket kijönni..., akik elmennek a földnek és az egész világnak királyaihoz, hogy egybegyűjtsék őket a mindenható Isten ama nagy napjának viadalára”, arra a helyre, „amelyet zsidóul Armageddonnak neveznek” (Jel 16:12-16). Itt lenne Armageddon, az utolsó nagy csata színhelye, a gonosz és a jó végső összecsapásának harctere, a végítélet kezdete? A táj, melyről e szörnyűséges képek keringenek a keresztény kultúrában, csodálatos és békességes. A Jezréel síksága ma Izrael éléstára: narancs, banán, citrom és grape-fruit, zöldség és gabona terem itt, különösen azóta, hogy a kibucok lakói újra termékennyé varázsolták a török korban elsivatagosodó területet. Nem tudjuk, hol van Armageddon, mert nincs a földön egyetlen hely sem, amit héberül így neveznének. Már a Czeglédy-Hamar-Kállay professzorok által szerkesztett Bibliai lexikon is csak a magyarázók találgatásait foglalhatta össze: „Armageddon az a hely, ahol Jel. 16:16 szerint a sárkány, a vadállat és a hamis próféta a világ összes királyát összegyűjti az Isten nagy napjára, hogy együtt harcoljanak az Isten ellen. Ezt a nevet a Jelenések szerzője nyilván arra a sok, nagy és véres csatára való tekintettel alkotta meg, amelyek az izraelita történelem folyamán Megiddó környékén folytak le... Kifogás e magyarázat ellen, hogy Megiddó nem hegyen, hanem síkságon feküdt. ... Némelyek arra gondolnak, hogy a szerző azért beszél Megiddó hegyéről, mert a próféták gyakran céloztak arra, hogy Isten Különös szorongás fogott el az útjelző tábla láttán: „MEGIDDÓ ANTIQUITIES”. Egy elsárgult újságkivágásra gondoltam, s az idősödő hölgyre, aki remegő kézzel tette elém a cikket. „Az elnök és Armageddon” - ez volt az írás címe, mely arról szólt, hogy Ronald Reagen kampányai során milyen gyakran mondta: a „Gonosz birodalma” elleni harc színhelye e jelentéktelen falu, Teli el-Matuszellim környéke lesz. hegyről fogja megsemmisíteni ellenségeit. Mások szerint Megiddó hegye alatt Karmelt kell értenünk, ami innen nem is olyan messze van. Megint mások az „ar-har” szóban, a régi héber „város” szó nyomait látják. Bár nem ez a végítélet helye, a békésnek tűnő táj mégis sok nagy és véres csata színhelye volt. Hadászatilag fontos terület ez, mivel itt vezetett keresztül az a nagy hadiút, mely összekötötte Egyiptomot Mezopotámiával. Megiddó falai rengeteg csatát láttak. Nabukodonozortól Napóleonig zsidók és pogányok, szaracénok és keresztesek, egyiptomiak, perzsák, törökök, arabok és franciák vonultak e helyre azért, hogy megszerezzék e fontos kereskedelmi útvonal fölötti elllenőrzést. Tóth Kálmán „A régészet és a Biblia" című könyvéből tudjuk, hogy a palesztinai ásatások történetében a legnagyobb vállalkozásba fogtak itt amerikai régészek: a több mint öt hektár felületű dombot rétegről rétegre haladva akarták lebontani. Ez azonban az anyagi erőket meghaladó kísérletnek bizonyult. Csak az öt legfelső réteget tárták fel ilyen módon. Aztán már csak egyes fontosabb szakaszokon ástak mélyebbre, és csupán egy helyen, a város szent területén hatoltak le a sziklatalajig. Összesen 20 települési réteget állapítottak meg Kr. e. 4000-től Kr. e. 350-ig. Ami a megiddói csatákat illeti, arról a honfoglalás korában olvasunk először. Józsué legyőzte Megiddó királyát, s a területet Manassé törzsének adta (Józsué 12:21; 17:11). Józsué feljegyzéseit megerősítik az amamai leletek. Ezekből az ékírásos levelekből megtudjuk, hogy Kánaánban meglehetősen-anarchikus állapotok uralkodtak. HARANG 9
