Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)

1990-03-21 / 12. szám

* zak-Németországban, mintegy 30 kilomé­terre Paderborntól, érdekes kisvárost láthat az utazó. Neve Soest. Nemcsak nevében rendhagyó, mert Szoszt-nak ejtik, hanem azért is, mert itt található Euró­pa legkülönösebb Utolsó Va­csora ábrázolása. Soest egyike azoknak a német városoknak, melyeket a XVI. század virá­­goztatott fel. Gótikus remek­művei fennmaradtak és büsz­kén hirdetik a német középkor és a kora újkor csodálatos mű­vészeti gazdagságát. Környé­kén különös, zöld színű homok­követ bányásznak, ebből épül­tek az ősi templomok. Négy je­lentős temploma közül a legér­dekesebb a Maria in Wiesen, mely ma evangélikus templom. Maga is remekmű a maga ne­mében, a gótikus csarnoktemp­­loni ragyogó példája. Ebben az építési formában nincs különb­ség a fő- és mellékhajók között. Hatalmas oszlopok tagolják 3 részre a lényegében összefüggő épületegyüttest, mely így rend­kívül tágas s olyan érzést kelt, mintha karcsú ívei elérnék az égboltot és összekötnék a mennyet a földdel. A Maria in Wiesen templomában ez az égi és földi kapocs érezhető, a hit mélysége pedig kitárul szár­nyasoltáraiban. Itt van a temp­lom nevét viselő, csodálatos szépségű Mária-szobor, mely élénken és egyértelműen tük­rözi a középkori német női szépségideáit. De a templomnak nem ez a legnagyobb nevezetessége. A főkapun belépve, a baloldali második ablak, mely világos színeivel égi ragyogásba öltöz­teti a számyasoltárok aranyo­zott faragásait, az Utolsó Va­csorát ábrázolja. De milyen ez az Utolsó Va­csora? Megragadó az az egy­szerű szemlélet, ahogyan a mű­vész ezt az ablakot alkotta. Lel­ki szemei előtt egy vesztfáliai fogadó lebegett, hosszú tölgyfa asztalával. Az asztalon nem a megszokott ábrázolás szerinti kenyér és bor van Jézus és a ta­nítványok előtt, hanem - mint­ha a fogadó specialitása lenne -vaddisznófej, sonka és sör, va­lamint a vesztfáliai különleges­ség, a Pumpernitzkel, a kerek, cikkelycsen bevágott barna ke­nyér, melyet egy napon át sü­töttek. E mellett az asztal mel­lett ül Jézus. Ábrázolása megle­pően emberi, nem látható rajta sem a reneszánsz nagyvonalú­sága, sem a későbbi századok kissé merev és jámbor áhítata. Jézus itt tanítványai, vesztfáliai barátai között ül a számukra kedves fogadóban, Vesztfália megszokott ételei között. Mű­vészettörténészek egy része hajlik arra a véleményre, hogy az expresszionizmus előfutára és rokona a gótika. A soesti ab­lak Utolsó Vacsorája alátá­masztja ezt a véleményt. 20 HARANG

Next

/
Thumbnails
Contents